Szeptember 22. péntek
Gyönyörű napsütéses időben érkeztünk Hortobágy-Mátára. Örömmel üdvözöltük egymást majd elfoglaltuk helyeinket a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának fennhatósága alá tartozó „Fecskeház” erdei iskola házban. A résztvevők Budapestről, Inkéről, Dunaharasztiról, Hajdúszoboszlóról, Paksról, Pomázról és Szigetbecséről érkeztek.
Délután fél négykor felfedező sétára indultunk a mátai lovasfaluba és környékére. A Hortobágy folyócskán átkelve igazi meglepetésként ért bennünket a sziki őszirózsás mező. Ameddig a szem ellátott, lila virágszőnyeg borította a talajt. A kisebb tisztásokat kihasználva mindjárt le is heveredtünk a virágok közé, élvezve közelségüket, illatukat és a felettünk ragyogó kora őszi égboltot. A zöldszíves szelíd megismerési módszer rejtelmeibe beavattuk új tagjainkat is, akik a sisakos sáskákkal sikeresen megbarátkoztak, ujjukra, vállukra csalogatva azokat. A lovasfalu istállójában gyönyörű, szépen ápolt lovakat láthattunk, a lovardában pedig a díjugratásból is ízelítőt kaphattunk. Szálláshelyünkre visszatérve helyi specialitás, a bográcsban készített slambuc várt bennünket, amelyet jóízűen elfogyasztottunk.
Vacsora után a Zöld Szív bemutatása következett, ppt előadás keretében, sok képpel, beszámolóval és a 2017-2018-as tanévre szóló tervekkel, Orgoványi Anikó előadásában.
Este Nagy Lászlóné Marika jóvoltából, saját pincészetükből származó finom tokaji bor kortyolgatása mellett erdélyi népdalokat tanultunk. Szép, tartalmas napot zártunk, de a java még csak ezután következett!
Szeptember 23, szombat
Reggel Victor András furulyaszóval ébresztett minket, s reggeli után túrázni indultunk. A csepergő eső miatt gyalogtúra helyett a hortobágyi tavak madárvilágának megismerését választottuk. Autós társaink elszállítottak minket Hortobágy vasútállomásra, ahol volt még fél óránk az indulásig. Ezt az időt a váróteremben vidám dalolással töltöttük el. A hortobágyi Öreg-tavi kisvasúton utazva a halastavak élővilágát csodálhattuk meg. Sárgállott a víz felszínén ringó tündérfátyol, zöldellt a békatutaj, susogott a nádas és a keskenylevelű gyékény. A vízen pedig vízimadarak élték békés életüket. Száraz ágvégeken pihentek a kis kárókatonák, messziről fehérlettek a nagy kócsagok, cikáztak a fecskék. A gólyák elköltöztek már délebb vidékekre.
A Kondás–kilátóról remek panoráma nyílott a környék halastavaira. Szakvezetőnk, Kocka András, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa kalauzolt bennünket a tavak szélén kialakított tanösvényen, s mutatta be nekünk a tavak madárvilágát. Távcsövének segítségével zavartalanul figyelhettük meg a tó sekély vizében élelem után kutató pólingokat, a tollászkodó nyári ludakat, és szürkegémeket. A visszafelé vezető kisvasúti úton ért minket az igazi meglepetés! Kiderült, hogy vezetőnk, Koczka András gyerekként zöldszíves egyéni tag volt, s Debrecenben végezte a zöldszíves feladatokat és vízvizsgálatokat. Zöldszíves jelvénnyel ismét aktív tagunkká avattuk, mindannyiunk nagy örömére!
Ebédelni a Hortobágyi csárdába tértünk be, ahol egy emléktábla szerint Petőfi Sándor is járt 1842-ben. A csárdában finom ebéd várt minket cigányzenei aláfestéssel. A prímás egyből ráérzett, hogy vidám, mulatós csapattal van dolga, s onnantól csak nekünk húzta, mi pedig éltünk a lehetőséggel. A Zöld Szív történetének legvidámabb ebédelése kerekedett ki a dologból, néhányan még táncra is perdültünk! Ebéd után Hortobágy falu látványosságait tekintettük meg – Kilenclyukú híd, Pásztormúzeum, Madárkórház, kirakodó vásár stb. A program végén lovaskocsi fuvarozott vissza minket a szálláshelyünkre, ahol kemencében sült kenyérlángossal vártak bennünket, finom tejföllel, szalonnapörccel, lilahagymával megfejelve.
Este Dr. Ádám Béla PhD, okleveles bányamérnök, megújuló energia szakértő, ügyvezető előadása következett „A megújuló energiáé a jövő!” címmel. A nem éppen könnyű témát az előadó magával ragadó stílusban, gazdag képanyaggal színesítve adta elő. A résztvevők élénk érdeklődéssel figyeltek s a végén számos kérdést és hozzászólást intéztek a szakértőhöz.
Szeptember 24, vasárnap
A furulyaszó szelíd ébresztését követően megreggeliztünk, majd zöldszíves megbeszélés következett, a jelenlévők aktív részvételével. Számos kérdés felvetődött a Zöld Szív működésével és programjaival kapcsolatban, s végül több javaslat és megállapodás született az alábbi témakörökben:
A következő évi zöldszíves szakmai találkozó helye és időpontja:
Ipolytarnóc, 2018. június 22-23-24. (Érdemes már most bejegyezni a naptárba!)
A tagdíj változatlan marad. Gyerek: 500 Ft / év, felnőtt 1000 Ft / év, zöldszíves család 800 Ft / év.
Egykori zöldszíveseket keresünk, hogy felkérjük őket zöldszíves programok vezetésébe, pl. vízvizsgálatok, túravezetések, fa programok stb.
Élővé kell tennünk a Zöld Szív honlapját! Ehhez keresünk informatikához értő szakembert, aki támogatásként rendszeresen felrakná a neki küldött zöldszíves híreket a honlapunkra.
Támogatókat keresünk!
- Cégeket, akik anyagi támogatást nyújtanának éves szinten.
- Intézményeket, akik kedvezményt nyújtanának a zöldszíves igazolványt felmutatók számára.
Zöldszíves csoportvezetőinket kérjük, hogy látogassák meg az újonnan jelentkezőket, s nyújtsanak nekik szakmai segítséget.
Az Ökoiskola hálózatnak felajánljuk, hogy szakmai továbbképzést tartunk az érdeklődő pedagógusok számára.
A megbeszélést követően Rádi Rózsa vezetett környezeti nevelési játékot, „Élő diasorozat” címmel. A játék lényege volt, hogy előre elkészített dupla falú papírkeretbe („diakeret”) lehullott levelet kellett belehelyezni, s a kereten keresztül figyelni a „kicsi szép” látványát. Ezután kört alakítva körbe adtuk a diakereteket, rácsodálkozva mindegyik szépségére, egészen addig, míg a sajátunk vissza nem került hozzánk. Elmondtuk, hogy miért éppen azt választottuk magunknak. Megbeszéltük, mi okozza a levelek színének változását ősszel, hogyan tűnik el a klorofill kevesebb napsütés és a hőmérsékletcsökkenés hatására, s azt is, hogy lefestve milyen színekkel kevernénk ki a látványt. Victor András a lehullott levél helyén maradó ripacsra hívta fel a figyelmet, és megmutatta a faágakon annak nyomát. Ebéd után azzal köszöntünk el egymástól: „Jövőre veletek Ipolytarnócon találkozunk.”
Nagyszerű, tartalmas, vidám hangulatú, felejthetetlen zöldszíves találkozó volt ez is. Örültünk azoknak, aki személyesen részt vettek rajta, emlegettük s hiányoltuk a távolmaradókat. Köszönjük a szervezést Losonczi Kálmánné Terikének, és rendezvényünk támogatását a HGD Geotermikus Energiát Hasznosító Kft-nek!
