Monthly Archive 2021-10-18

ByZöld Szív ITM

Zöld Szív Országos Szakmai Találkozó Mezőberény 2021. október 15 – 17.

Nagyszerűen sikerült a zöldszíves pedagógusok mezőberényi szakmai találkozója. A helyiek
körültekintő szervezésének, mindenre kiterjedő figyelmességének, valamint a résztvevők élénk
érdeklődésének és interaktív közreműködésének köszönhetően tartalmas, színvonalas, változatos és igen
színes volt a három napos program.
Már a találkozásunk is örömteli volt, amikor október 15-én, pénteken befutott vonatunk Mezőberénybe, és
az állomáson a berényi zöldszíves csoport vezetője, Falatyné Berkesi Márta várt bennünket. Rendkívül
megörültünk a személyes találkozásnak! Márti első lépésként bemutatta nekünk a matuzsálemi tölgyfákat,
amiket a zöldszívesek örökbe fogadtak. (Sajnos éppen a legöregebb áldozatul esett az állomás felújítási
munkálatainak.)
Elfoglaltuk szállásunkat a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola kollégiumában, majd
iskolalátogatása indultunk. Mivel tanítási időben voltunk még, betekintést nyerhettünk az egyes osztályok
életébe. Kedves meglepetésként hatott ránk a kis- és nagydiákok részéről egyaránt tapasztalt lelkes
köszönés: „Erős vár a mi Istenünk!” Az iskola minden szögletéből sugárzott a szeretetteljes hangulat, a
harmónia, az egymásra figyelés. Jóleső érzéssel indultunk városi sétánkra, ahol tapintható volt a kisváros
történelmi múltja.
Az Orlai Petrich Soma Múzeum előkertjében Szendrei Júlia mellszobra fogadott minket, mint megtudtuk,
nem véletlenül. Az épületben, az egykori Wenckheim-kastélyban kialakított leánynevelő intézetben tanult
Szendrei Júlia. Petőfi Sándor is sokat vendégeskedett a városban rokonánál, a híres festőnél, Orlai Petrich
Sománál. A múzeum gyűjteményében megismerhettük Mezőberény épített és természeti értékeit, híres
személyiségeit Henger Péter helytörténész és Csete Gyula szakmai vezető segítségével.
Este a kollégium halljában került sor a Zöldszíves rendezvényre. Elsőként az iskola igazgatója, Dr.
Rückné Mező Györgyi köszöntötte a megjelenteket, majd Orgoványi Anikó, a Zöld Szív vezetője
köszönte meg a rendezvény befogadását. Átadta az elismerő okleveleket és a Zöld Szív cégtáblát az
intézmény vezetőjének és Falatyné Berkesi Mártának, a helyi zöldszíves csoport vezetőjének. A kulturális
program során bemutatkoztak az iskola tehetséges tanulói – vers- és mesemondó kisdiákok, énekesek,
hangszeres bemutatók, néptáncosok. A végén vidám hangulatú táncházzal zárult az este hivatalos része,
majd összeültünk egy baráti beszélgetésre, ahol elemeztük a Zöld Szív jelenlegi helyzetét és tervezgettük a
jövőjét.
Másnap, október 16-án, szombaton a szarvasi arborétumba látogattunk el. Szelekovszki László szakvezető
segítségével barangoltuk be a parkot és csodálkoztunk rá a szebbnél szebb növényekre, és az ősz
változatos színeire. Külön megcsodáltuk a 35 m magas hegyi mamutfenyőt, melyet 1873-ban ültettek
jelenlegi helyére, s ezzel nem csak hazánk, de Európa egyik legöregebb példánya is egyben. A park
területéhez tartozó Mini Magyarország makettparkban közel száz épület kicsinyített mását csodálhattuk
meg, melyek egy része az anyaország, más jelentős része a történelmi Magyarország területén áll. Sétánk
végén, ragyogó napsütésben hajóra szálltunk és megcsodáltuk a Holt-Körös természeti és épített világát.
Láttunk fatörzsön sütkérező mocsári teknősöket, a kaukázusi szárnyasdiók lombsátra alatt pihenő tőkés
réce családot, a horgásztanyákból kialakított hétvégi házak sorát. Az egykori Nagy-Magyarország földrajzi
középpontját jelölő jelképes szélmalmot, és a Szent Korona emlékművet Szarvas Gábor Munkácsi és
Kossuth díjas szobrászművész alkotását. A hajózásból az arborétumba visszatérve zuzmóvizsgálatot
végeztünk Dr. Victor András irányításával. Ezután az iskola busza visszaszállított minket Mezőberénybe,
ahol az 1887-ben épült impozáns Berény Szálló éttermében elkölthettük finom vacsoránkat, nagyszerű

hangulatban. Este ismét összeültünk szakmai beszélgetésre, hol jutott eszünkbe „számtalan szebbnél-szebb
gondolat” (Petőfi után szabadon.). Terveztük a 2022. évi zöldszíves szakmai találkozót, melynek
rendezését a dunaharaszti Hétszínvirág óvoda vállalta. Mester Andrea, az óvoda pedagógusa beszámolt az
előkészületekről, és bemutatta a „Védenc fa” adatlapot, melyet a vízvizsgálati adatlapunk mintájára
dolgoztak ki. Jantnerné Oláh Ilona, a paksi Hétszínvirág Óvoda egykori vezetője is hozott ötleteket,
melyet kamatoztatni fogunk a Zöld Szív 2021-2022. évi munkatervének összeállításánál.
Vasárnap reggel kerékpárokra pattantunk, és elkerekeztünk a város határain túlra, a Körös partjára.
Útközben megálltunk a Petőfi emlékműnél, ahol a költő 1849. július 18-án révvel átkelt a Körösön, hogy
csatlakozzon Bem tábornok erdélyi seregéhez. Kegyelettel olvastuk a tőle itt elbúcsúzó rokonának, Orlai
Petrich Somának sorait: „Ekkor hagyta el költőnk örökre ábrándjainak hazáját, az általa sokszor
megénekelt Alföldet.” Tovább haladva átmentünk a Kettős-Körös 1904-ben készült vashídján, mely
Mezőberényt Bélmegyerrel köti össze. Hamarosan elértünk a ma már műemlékké nyilvánított
szivattyútelephez, melynek megnéztük a gépészetét, és múzeumi kiállítását is. A körgáton tovább
kerekezve jutottunk el a zöldszívesek mérőpontjához, a Körös partjára. Itt a patakzsák eszközeivel
vízvizsgálatot végeztünk. Megvizsgáltuk a víz színét, szagát, pH értékét, és örömmel állapítottuk meg,
hogy a folyó vize tiszta. A parton bemutattuk még az „Öröm-bánat szomszédok” című környezeti nevelési
játékot, majd visszafelé vettük az irányt. A Berény szállóban már terített asztal várt minket, s a finom ebéd
elköltése után még dalra is fakadtunk, sorra véve a békési népdalokat.
A gyönyörűen felújított mezőberényi állomáson érzékeny búcsút vettünk egymástól, azzal, hogy jövőre
újra találkozunk, akkor a dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda meghívásának eleget téve.
A nagyszerű rendezvény megszervezésért hálás köszönetet mondunk a Mezőberényi Petőfi Sándor
Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola vezetőségének, pedagógusainak és az iskola diákjainak, név
szerint Dr. Rückné Mező Györgyi igazgató asszonynak, Falatyné Berkesi Mártának, a zöldszíves csoport
vezetőjének és kolléganőinek, Braun Péterné Kristóf Viktóriának, Csávás Adélnak, Huszák Andreának, az
alsós munkaközösség valamennyi tagjának, és Olej János gondnok úrnak.
Zöldszíves szeretettel:

Orgoványi Anikó

ByZöld Szív ITM

Dunaharaszti zöldszivesek a védett virágokért

Cserjementesítés

Dunaharaszti határában elterülő erdőnk „bejáratában” található a Kápolna-domb, ami Helyi Természetvédelmi jelentőséggel bír az itt élő homoki gyepet kedvelő védett, vagy fokozottan védett virágok miatt. Az élőhely zavartalan volt több évtizeden keresztül, de sajnos egy nem szakszerű tereprendezés miatt felborult az élővilág egyensúlya és a túlnyomórészt invazív cserjék vették át az uralmat a domb oldalon. Ez azonban azzal járt volna, hogy az itt őshonos homoki gyep megszűnik, a csak benne élő virágok eltűnnek, köztük a védett pusztai meténg, a szártalan csüdfű, homoki nőszirom, a fokozottan védett csikófark és a homoki kikerics is. Ezenkívül még legalább 50 faj példányait lehet itt megtalálni, a sokféleség pedig már önmagában is érték.

Dr. Sziráki György a Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa, Dunaharaszti természeti értékeinek számontartója, ismerője hívta fel figyelmünket a Kápolna-dombot fenyegető veszélyre, és az ő kérésére szerveztük meg együtt a Természetvédelmi Hatóság ajánlására a cserjementesítő akciónkat. Az óvodánk Zöldszivesei közül pedagógusok, szülők kapcsolódtak be az önkéntes munkába. Csatlakozott a Kőrösi Csoma Sándor Általános iskola néhány tanára illetve az ő felhívásukra néhány felsős diák is. Az első cserje vágása, természetvédelmi szempontból is szakszerű kezelése a területnek már 6 éve történt, azóta minden évben felkeressük a területet, hogy a felújuló hajtásokat visszametsszük, illetve újabb területeket nyissunk meg, ezáltal segítsük a természet „gyeprekonstrukciós” folyamatát.

Idén május végén egy maroknyi Zöldszíves óvónéni és Gyuri bácsi ismét kezébe vette a metszőollót, ágvágót, és sikerült egy újabb területet megtisztítanunk. A domboldal, hála a sok évi kitartó munkának még mindig élőhelye a Zöldszivesek védnöksége alatt álló virágoknak.

„A védett növény- vagy állatfajokat elsősorban ritkaságuk, és nem különleges szépségük teszi értékké. Ha nem figyelünk rájuk, úgy a természetnek ezek az alkotásai örökre eltűnhetnek környékünkről, országunkból vagy akár a földünkről is A Kápolna-domb természeti értékei sok évszázad óta megvannak. Ahhoz, hogy ezek az értékek továbbra is megmaradjanak, nekünk, ma itt élő embereknek nem kell többet tennünk annál, mint, hogy megőrizzük ezt a területet a maga természetes állapotában.” Dr. Sziráki György

Scroll UpScroll Up