Vízvizsgálat 2023.04.27. Dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda,
Bíbor csoport
Víz világnapján szerettük volna meglátogatni a Dunát és köszönteni őt, de sajnos az időjárás nem tette ezt lehetővé. Sokat kellett várnunk, de végre elérkezett ez a nap is. Ez az első vízvizsgálatunk a Bíbor csoporttal.
Közösen összeszedtük mire is lesz szükségünk: az új patakzsákot és benne a mérőeszközöket. Mindent előre megbeszéltünk, melyik eszköz mire való,
a látásmélység mérő, a kétféle hőmérő, kémcsövek, kancsó, tölcsér, vatta, és nem utolsó sorban a vizsgálati lap.
Megbeszéltük a helyi buszon hogyan közlekedünk, és milyen is a SZELÍD TERMÉSZETJÁRÁS. Lent a Duna parton sok növényt és állatot láttunk. Csendben sétáltunk, hogy ne zavarjuk meg őket, hiszen ez az ő birodalmuk. Nagyot lélegeztünk a Duna friss levegőjéből, nagyon kellemes illat volt.
Feljegyeztük, hogy milyen állatokat láttunk a vízben és a közelében, megmértük a levegő és a víz hőmérsékletét , megfigyeltük a víz színét és megszagoltuk illatát. A látásmélység mérővel megvizsgáltuk, hogy meddig lehet lelátni a vízben, végül összehasonlítottuk a Duna vizét a csapvízzel. Megállapítottuk, hogy a Duna szerencsére egészséges. Még egy kis játékra is maradt idő mielőtt visszaindultunk ebédelni az óvodába.
Hamarosan újra találkozunk kedves Duna az Indián táborban!
A Víz világnapja és a Föld napja szellemiségében rendeztük meg zöldszíves programunkat Budapesten, a Margit-szigeten, 2022. április 23-án, szombaton. Az időjárás megint kegyes volt hozzánk, mert bár előző nap, és az utána következő nap is esett az eső, a találkozónk ideje alatt remek időnk volt! A mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola diákjait és pedagógusait láttuk vendégül. A 23 gyerek (14 alsós + 9 felsős) és három pedagógus – Falatyné Berkesi Márta, Kristóf Viktória és Csávás Adél (+ egy kísérő szülő) környezetbarát módon, vonattal utaztak Budapestre és tömegközlekedéssel jöttek a helyszínre. A sziget bejáratánál fogadtuk őket a csoportvezetőkkel: Gerőcsné Czeglédi Irén, Szathmáry Panka, Rádi Rózsa, dr. Victor András, Mester Andrea, Jenei Csabáné Ili, és Orgoványi Anikó.
Az előző napi bejárás során kijelölt mérőpontokra vezettük a gyerekeket, akik először vízvizsgálati és vízkémiai programokon vettek részt, három csoportban. A Duna-parton Victor András vezetésével a folyó vízminőségét vizsgálták, Gerőcsné Czeglédy Irén tanárnő látványos vízkémiai varázslatokkal kápráztatta el a gyerekeket (a futópályán kocogók örömére ?), Szathmáry Panka tanárnő pedig a kémiai kísérleteit még drámapedagógiai játékkal is színesítette, minek során a gyerekek elképzelték magukat különféle vízi élőlények helyébe. A vizes programok végén, egy mezőberényi kisfiú, Máté tartott ismeretterjesztő előadást a budapesti hidakról, és a Margit-sziget történetéről. Az értékes és hasznos ismeretekkel gazdagodott kis csapat ezután tovább sétált a sziget belseje felé, ahol a Vadas-kert ragadozó és vízi madarait csodálhatták meg.
A következő helyszínen Jenei Csabáné, Ili tanár néni várta a gyerekeket környezetvédelmi bemutatójával. Az otthonról hozott komposztmintában a nagyító alatt különféle lebontó szervetek – rovarok, lárvák sokasága izgett-mozgott. Hasznos tevékenységük folytán a növényi hulladék értékes táptalajjá változott. A hulladék szelektív szétválogatásának fontosságáról is beszélgettek, majd 13+1-es totó formájában adtak számot a tudásukról.
A Domonkos kolostor romjainál izgalmas kincskereső játékkal várta Orgoványi Anikó a gyerekeket. A IV. Béla király által, a tatárjárást követően alapított kolostorban, legkisebb lánya, Margit nevelkedett. A fiatalon meghalt Margitot később pápai jóváhagyással szentté avatták. Sírhelyét a kolostor templomában vörös márvány sírkő jelzi. A gyerekek a kolostor alaprajzát ábrázoló térkép segítségével indultak kincskeresésre, és a megadott helyszíneken sikeresen rátaláltak az előzetesen elrejtett zöldszíves tárgyakra. A találkozó legmeghatóbb pillanata volt, amikor szent Margit sírját körbeállva, a gyerekekkel együtt imádkoztuk el a Miatyánkot.
Sétánk ezután a sziget ősplatánjához vezetett. A közel kétszáz éves juharlevelű platánt (Platanus x hispanica) József nádor ültette 1823-ban. A mára már 40 méter magasra nőtt fa derekát 14 gyerek ölelte körül egymás kezét fogva. A fák életét bemutató programmal Rádi Rózsa és Mester Andrea készült, de az idő gyors pergése miatt erre most nem került sor. Sebaj, legközelebb ez lesz a fő témája a zöldszíves rendezvényünknek.
A Japán-kertnél megemlékeztünk a Városligeti-tóba ideiglenesen áttelepített, majd ott a mérgezés miatt elpusztult állatokról. Intő és kézzelfogható példa volt ez a gyerekek számára, hogy a felelőtlen emberi viselkedés milyen károkat okozhat. A zenélő kút muzsikáját ugyan nem hallottuk, de magas teraszáról megcsodáltuk a kilátást, és megtapsoltuk a lakodalmas menet élén éppen arra haladó menyasszonyt és vőlegényt, amit örömmel fogadtak. A program zöldszíves része ezzel véget ért.
Ezúton köszönöm a csoportvezető pedagógusoknak lelkiismeretes felkészülésüket és önzetlen munkájukat! Nagyon sok ilyen remek szakemberre lenne szükség az országban! Köszönöm a mezőberényi pedagógusoknak – Mártinak, Adélnak és Vikinek, hogy szabadidejük feláldozásával vállalták a gyerekekkel az utazást, és a programon való részvételt. Ennyi gyerekkel átszállásokkal tömegközlekedni nem kis feladat! Végül köszönöm a gyerekeknek az aktív részvételüket és az élénk érdeklődésüket. Remélem, pozitív élményként marad meg számukra ez a Margit-szigeti kirándulás, és még sokáig fognak emlékezni rá. Szeretettel várunk benneteket további programjainkra is!
Zöldszíves szeretettel: Orgoványi Anikó
Víz Világnapja Zöldszíves módra
Minden év március 22-e a Víz ünnepéről szól. Erről a „világszülinapról” ovink zöldszívesei is megemlékeznek. Zöld Tündér természetesen most is meglátogatta a gyerekeket, újabb üzenetet hozott a Természettől, Tavasz Tündértől és sokat mesélt nekik a víz szerepéről. A gyerekek jó ismerősként várták már Zöld Tündért, szívesen fogadták kérését, hogy látogassák meg a Dunát, köszöntsék fel a jeles nap alkalmából, végezzék el a víz kísérleteket, fedezzék fel a Dunapart élővilágát. A kisebbek pedig a Védenc fánkat ébresszék fel szép tavaszi énekkel téli álmából. Beszélgettek arról is, hogy a víz valakinek a „lakása”, valaki pedig abból táplálkozik, erősödik, növekedik. A Tündér egy kis varázslásra is kérte a gyerekeket, énekeljenek minél több esővarázsló, eső hívogató éneket, hogy végre jól megöntözze a tavaszi ébredésben a növényeket.
Képes összefoglaló
A Türkiz csoport kalandjai
Képzeljétek, meglátogattuk öreg barátunkat, a Dunát, hogy megnézzük, mi változott tavasz óta…
A kirándulás során az ősz jeleivel nem találkoztunk, cserébe sok növényt felismertünk. Persze, azért volt köztük újdonság is. Láttunk például békalencsét, sást, gombát, madárberkenyét, vadszőlőt, borostyánt, akácfát, és az indián táborban árnyékot adó fűzfához is elsétáltunk.
A partra érve vadkacsák üdvözöltek minket, aztán – ahogy tavasszal is csináltuk – megvizsgáltuk a víz minőségét.
Ehhez palackokba merítettünk vizet és a „patakzsák” – már ismert – eszközeit használtuk. Volt benne hőmérő, tölcsér, vatta, kémcső, amik segítségével megállapítottuk, hogy sokkal tisztább volt, mint az előző alkalommal.
A halak is jobban érzik magukat így!
Ezután egy kicsit tovább sétáltunk a parton, hátha felfedezünk más érdekességet is. Így is volt: az egyik horgász bácsi furcsa hangot adott ki valamiféle „puttyogó” nevű eszközzel. Az óvó nénik azt mondták, ezzel csalogatják elő a vízben élő harcsákat. Végül pedig néhány hattyú kívánt nekünk jó utat.
Viszontlátásra, Duna!
Vízvizsgálaton volt a dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda Világoszöld csoportja. Miután elvégezték a vizsgálatokat, ilyennek látták az ébredező Kis-Dunát.