Category Archive A Zöld Szívről

Zöld Szívvel, lélekkel az óvodában

Az Óvodai Nevelés Szakmai-Módszertani folyóirat májusi számában hírül adja, hogy hamarosan megjelenik a Zöld Szívvel, lélekkel az óvodában című módszertani könyvünk.

Előszó – Orgoványi Anikó könyvajánlója

„Zöld Szívvel, lélekkel” – a könyv címe sokat elárul a tartalmáról. Mi, zöldszívesek a kezdetektől felvállaljuk, hogy a természetet és a környezetet védeni nem csak racionális úton, szakmai érvekkel, anyagi és technikai háttérrel felvértezve lehet, hanem emocionálisan is. Különösen igaz ez a gyerekek nevelésénél, hiszen ők az érzelmi megközelítésre még fogékonyabbak, mint az okfejtő magyarázatokra.

A zöldszíves természeti nevelés fókuszában elsősorban az egyén személyiségfejlődése áll, beleértve az ismeretszerzést, a természeti és környezeti attitűd és tudatosság alakítását, és a természetempátiát is magába foglaló érzelmi intelligenciát is. Úgy véljük, és több évtizedes tapasztalataink is ezt igazolják, hogy mindezek következtében erősödik, tudatosul és érzékenyebbé válik az egyén kapcsolata a természettel.

Mi a Zöld Szív? – kérdezik sokan. Természeti nevelési civil egyesület, de ennél sokkal több. A Zöld Szív olyan, mint egy nagy család, ahol nekünk, „családtagoknak” hasonló a teremtett világhoz kötődő érzésvilágunk. Kifinomult természetempátiával rendelkezünk, melynek birtokában képesek vagyunk beleképzelni magunkat egy másik létező helyébe, legyen az élő vagy élettelen. Egy kavicsnak is el tudjuk képzelni a sorstörténetét, amint a sziklaszirtről lepattanva a patakmederig jutott, és el tudjuk dönteni, mi a jobb számára, ha begyűjtve az asztalunkon porosodik, vagy beteljesítve sorsát egykoron homokszemekként terül szét a tengerparton. Bele tudjuk képzelni magunkat az útszéli gyomnövény helyzetébe, a kiszáradófélben lévő tó szomjúságába, a kivágott facsonkon fészkét kereső madár fájdalmába, és nem utolsó sorban embertársaink érzésvilágába is. Képesek vagyunk rácsodálkozni mindenre, mi természettől adott, a kicsi széptől, a csillagringató világűr végtelenjéig.

Ez a természettel való azonosulni tudás – ahogy mi nevezzük – „természetempátia” az alapja annak, ami megkülönbözteti a természeti nevelést a környezeti neveléstől. Míg a környezetpedagógia és környezeti nevelés emberközpontú, és eköré építi világnézetét, addig a természetpedagógia és természeti nevelés az univerzumból kiindulva bontja le az ember helyét a világban. Harmonikus egységre törekszünk a földdel, az éggel, a természettel, a kozmikus világgal. Emiatt jóval alázatosabbak, szerényebbek és empatikusabbak vagyunk élőlénytársainkkal és az élettelen létezőkkel szemben. Mi, zöldszívesek a szelíd megismerés híveiként olyan módszereket alkalmazunk az ismeretszerzés során, amivel a legkevesebbet ártunk. Nem tépünk le vadvirágot, nem gyűjtjük be a rovarokat, nem okozunk fájdalmat a megfigyelteknek. Ehelyett élőlénytársunkként és létezőtársunkként tekintünk rájuk. Kézen fogva álljuk körül a famatuzsálemet, és fejet hajtva előtte kérünk bebocsátást a területre. Kifejezve ezáltal, hogy nem felsőrendű lényként, hanem vendégségbe érkező barátként érkeztünk.

Ez a könyv reményeink szerint segít megérteni a zöldszíves világlátás lényegét. Hozzájárul a természetpedagógia és természeti nevelés révén a természeti értékek megismeréséhez és védelméhez, az összefüggések felismeréséhez, a természetempátiához, és végső soron egy szelídebb, élhetőbb világhoz.

Orgoványi Anikó

A tanácsadó óvodapedagógiai szakmai lektor, sorozatszerkesztő könyvajánlója

Tisztelt Olvasók! Kedves Óvodapedagógusok!
Sok szempontból értékes, egyedülálló könyvet kínálok most Önöknek, akik érdeklődőként veszik kezükbe ezt a könyvet, és Nektek Kedves Óvodapedagógus kollégák.
E könyv szerzői olyan látásmóddal ismertetik meg a kedves Olvasót, amely különleges módon képviseli a napjainkban oly fontossá vált értékeket.
Ez az egyedülálló szemlélet nem csak a globális klímaváltozás miatt kiemelt fontosságú fenntarthatóságra, a körülöttünk lévő természeti környezet megóvására nevel, de ezen kívül szinte észrevétlenül a gyermek és a vele együtt tevékenykedő felnőtt személyiségét, gondolkodásmódját, érzelmi intelligenciáját is befolyásolja, formálja.
A természettel való azonosulás, a természet csodáihoz, lényeihez való „szelíd” kapcsolódás mellett mintát nyújt felnőttnek, gyermeknek egyaránt az elfogadásra, a természet csodáinak óvatos, beavatkozásmentes felfedezésére, és olyan erkölcsi értékek saját élményen keresztül való megtapasztalására, megtanulására, mint valaminek a megóvása, féltése, az erről való gondoskodás fontosságának tudatosítása, a múlt értékeinek továbbvitele, a társakkal való közös tevékenység, az összefogás erejének megélése stb.
Az óvodapedagógusoknak segítséget nyújt az életpályamodell minősítő eljárásában hetedikként szereplő kompetencia értelmezésében, mely az óvodapedagógus környezeti nevelésben mutatott jártasságára, a fenntarthatóság értékrendjének hiteles képviseletére és a környezettudatossághoz kapcsolódó attitűdök átadásának módjára irányul.
A mellékletekben mesék, bábelőadások forgatókönyvei, versek, valamint egy tervezet és egy reflexió található, amely az elméleti háttértudás megszerzése, és a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom szemléletének megismerése mellett, nagymértékben segíti:
a fenntarthatóság jelentésének megértését,
a környezettudatos magatartás alakításának gyermekek számára is érthető, átérezhető, azonosulásra ösztönző módon való közvetítését,
e szemlélet átadásának, közvetítésének tervezési, szervezési folyamatát,
valamint a 7. kompetencia fejlődését segítő pedagógiai munka gyakorlatát.

A három szerző egyike Orgoványi Anikó, pedagógus, képzőművész, költő, meseíró, e szemlélet, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom megálmodója, és 1989 óta alapító elnöke, a természetpedagógia, természeti nevelés, természetempátia, szelíd megismerési módszerek megalkotója, aki hosszú évek „szelíd módszeres” tapasztalatait, e szemléletet képviselő meséit, bábozásra tervezett forgatókönyveit, verseit osztja meg az olvasókkal.
A másik szerző dr. Victor András ny. főiskolai tanár, az Arco Kamarazenekar művészeti vezetője, 1990 óta a Zöld Szív mozgalom alelnöke. Az ő nevéhez fűződik több elméleti és gyakorlati módszer kidolgozása, pl. a zseblabor vizsgálat is.
A könyv harmadik szerzője Jantnerné Oláh Ilona, nyugalmazott óvodapedagógus, óvodavezető, innovátor mesterpedagógus, aki a paksi Hétszínvirág Óvoda óvodapedagógusaként, majd vezetőjeként csatlakozott a Zöld Szív mozgalomhoz, és az óvodai csoportjaiban gyakorlatban alkalmazta a zöldszíves alapelveket. Ő ezeket a tapasztalatokat osztja meg e kiadványban a kedves Olvasókkal, ezzel is segítve a fenntarthatóságra nevelés szemléletének megértését.
Egy részfejezet, illetve két melléklet erejéig (4.4.1. fejezet, 1-es, 3-as melléklet), Mester Andrea a dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda gyakorló „zöldszíves” óvodapedagógusa is bekapcsolódott e módszertani kiadvány ismeretanyagának bővítésébe. Ő is gyakorlati tapasztalatainak átadásával segíti az óvodapedagógusokat e szemlélet életkorspecifikus közvetítésének átadásában.
Ők mindannyian elhivatott „zöldszívesek” és elkötelezetten adják tovább e szemléletmódot a gyermekek, pedagógusok, családok körében, a csatolt mellékleteik pedig jól segítik e szemlélettel történő mindennapi pedagógiai munka tervezését, szervezését és megvalósítását.
A Zöld Szívvel, lélekkel az óvodában című kötetet szeretettel ajánlom nem csak óvodában, hanem az iskolában dolgozó minden kedves pedagógus kollégának is, mert úgy érzem, hogy a „zöldszíves” szemléletmód a felelős jövő alakításának, a természet értékeinek megóvásán, a fenntarthatóságra nevelés kiemelésén túl, az erkölcsi normák közvetítésében is gyermekközpontú módon lehet a segítségükre.

Hornyán Anna

„Zöldszíves lelkülettel a Földünkért” Tudományos, Művészeti és Pedagógiai Konferencia – Beszámoló

A mai napon tartottuk a zöldszíves konferenciát a globális klímaváltozás témakörében. Nagyszerű előadásokat hallgattunk, színvonalas előadást láthattunk, remek szavalatban gyönyörködhettünk. Köszönjük az előadóknak – Prof. Vida Gábornak, Weidinger Tamásnak, Victor Andrásnak, Jantnerné Oláh Ilinek, Balázs László Gábornak és Hegedűs Dánielnek az előadását, bemutatóját. A mellékelt képekből ízelítőt kaphattok a konferencia hangulatából.

Orgoványi Anikó

„30 éves a Zöld Szív” Országos Találkozó

Szakmai beszámoló (Pomáz, Művelődési Ház – 2019. március 23.)

Három évtizedes, jubileumi országos találkozónkra 2019. március 23-án került sor, a pomázi művelődési házban, ugyanott, ahol harminc évvel a legelső országos találkozót is megrendeztük. Rendezvényünk fővédnöki tisztét Prof. Dr. Persányi Miklós, a Fővárosi Állatkert főigazgatója, a védnökséget pedig Vicsi László, Pomáz város polgármestere vállalta.

A találkozó résztvevői 17 településről érkeztek: Alsónémedi, Császár, Budakalász, Budaörs, Budapest, Dunaharaszti, Hajdúszoboszló, Heves, Lenti, Madocsa, Novaj, Paks, Pákozd, Pomáz, Százhalombatta, Szentendre és Tura.

Délelőtt 11 órakor elénekeltük a Himnuszt, majd Pomáz város két polgármesterének köszöntőjét is meghallgattuk. Kulin Imre, ex-polgármester összehasonlította a harminc évvel ezelőtti környezeti állapotot a maival. Elmondta, hogy véleménye szerint, az azóta eltelt időben jobb vagy rosszabb irányban alakult-e a város környezete. Feltette a kérdést, hogy vajon annak idején jó döntéseket hoztak-e a beruházásokat illetően, napjaink globális klímaváltozásának tekintetében. Vicsi László, Pomáz város jelenlegi polgármestere stílusosan, éppen a „Te Szedd!” szemétszedési akcióról érkezett meg rendezvényünkre, és beszámolt friss élményeiről.

Zöldszíves rendezvény nem lehet zene és a zöldszíves dalok eléneklése nélkül. Furulyán Victor András alelnökünk, gitáron Orgoványi Krisztián játszott. A közönség velük együtt énekelte a „Két szál pünkösdrózsa” és a „Halld a Föld szabad dalát” című dalokat.

Ezután Orgoványi Anikó elnök és Victor András alelnök köszöntötte a „30 éves a Zöld Szív” országos találkozó résztvevőit, majd az erre az alkalomra összeállított, a Zöld Szív kezdeti szakaszát bemutató fél órás film levetítése következett. Megható volt látni az egykori szereplőket – gyerekeket és felnőtteket – három évtizeddel korábbi mivoltukban.

A „Legszebb zöldszíves élményem” című gyermekrajzpályázat díjátadása következett. Felhívásunkra hét településről (Debrecen, Budapest, Százhalombatta, Paks, Dunaharaszti, Pilismarót, Pomáz) összesen 127 rajz érkezett. Ebből 11 lett díjazott, és 17-en dicséretben részesültek. A díjazottak rajzait képeslapokon és plakátokon jelentettük meg a Zöld Szív 30 éves évfordulója alkalmából. Az ajándék képeslapokat és plakátokat az oklevelekkel és emléklapokkal együtt postán küldtük el az érintetteknek.

Új Zöldszívest is avattunk, a hat éves Dunai Bálintot, a budapesti Ligeti Óvoda óvodását. Nagy sikere volt az „Én is zöldszíves voltam!” című, egykori zöldszívesek beszámolóinak. A harminc évvel ezelőtt 7-14 éves korú gyerekek mára fiatal felnőtté cseperedve, sőt nagy részük már szülővé válva meséltek egykori zöldszíves élményeikről, valamint arról, hogyan hatott az akkori környezeti szemléletmód életútjukra, pályaválasztásukra és miként nevelik gyermekeiket hasonló szellemiségben.

Az ebédszünet alatt poszterbemutatót tekinthettek meg az érdeklődők. A posztereket a résztvevők hozták magukkal, bemutatva az iskolájukban, óvodáikban folyó zöldszíves munkát.

Délután kettő órakor vidám hangulatú táncház vette kezdetét. A dunaharaszti Hétszínvirág Óvodából érkezett 25 fős óvónői csapat fergeteges hangulatot teremtett népi gyermekjátékok, és táncok tanításával. Miután kitáncoltuk magunkat, felkerekedtünk, hogy a pomázi Szent István parkban, a játszótér mellett, közösen elültessük a zöldszíves facsemetét. A fa elé emléktáblát is elhelyeztünk „30 éves a Zöld Szív, 2019” felirattal.

Ezután már csak a találkozó zárása és elköszönés következett. Hamarosan újabb lehetőség nyílik a találkozásra, mivel a 2019. évet a Zöld Szív évének nyilvánítottuk, és gazdag programmal várjuk az érdeklődőket. Nem kell sokáig várni, hiszen máris itt van a következő rendezvény, március 29-én, pénteken a paksi Hétszínvirág óvodában veszünk részt az általuk szervezett „Zöld Szív 10 pontja” projektzáró rendezvényén, Duna vízvizsgálattal, madár- és növényhatározással, komposztálási gyakorlatokkal és más környezeti feladatokat kínáló állomásokkal.

Köszönjük Pomáz Város Önkormányzatának a támogatást, a Pomáz Tv-nek a tv  felvételt, szervezőinknek, barátainknak, családtagjainknak a segítséget és nem utolsósorban a találkozó részvevőinek az érdeklődést és aktív részvételt.

Zöldszíves üdvözlettel: Orgoványi Anikó Pomáz, 2019. március 28.

„30 éves a Zöld Szív” Országos Találkozó – Program

Pomáz, Művelődési Ház
(2013 Pomáz, Huszár u. 2.)
2019. március 23.

Fővédnök: Prof. Dr. Persányi Miklós főigazgató, Fővárosi Állatkert
Védnök: Vicsi László, Pomáz város polgármestere

Program:
10:00 Vendégek fogadása, regisztráció a pomázi Művelődési Házban
11:00 Himnusz
11:05 Vicsi László, Pomáz város polgármesterének köszöntője
11:10 Zöldszíves dal éneklése furulyaszóval (Victor András)
11:15 Orgoványi Anikó és Victor András, a Zöld Szív elnöke és alelnöke köszöntik a résztvevőket
11: 35 Zöldszíves film megtekintése
12:05 „Halld a Föld szabad dalát” – daltanulás gitárkísérettel (Orgoványi Krisztián)
12:15 Gyermekrajz pályázat eredményhirdetése „Legszebb zöldszíves élményem” címmel
12:20 Új zöldszívesek avatása
12:30 „Én is zöldszíves voltam!” – egykori zöldszívesek beszámolói
13:00 Ebédszünet
13:30 Poszterbemutató
14:00 Táncház
15:00 Zöldszíves emlékfa ültetése, emléktábla elhelyezése
16:00 A találkozó zárása. Elköszönés

„30 éves a Zöld Szív” Jubileumi Országos Találkozó „Legszebb zöldszíves élményem” Rajzpályázat

Helyezettek (Képeslap):
1. Ádámku Vivien: Téli örömök a természetben (7 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
2. Nagy Krisztina Kamilla: Kertünk gondozása (7 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
3. Kovács Kata Réka: Téli madáretetés (9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
4. Mike Panna: Természetszeretet minden évszakban (9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
5. Szabó Bence: Öröm úszni egy tiszta vizű tóban (9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
6. Merkl Tamás: Zöldszívesek virágot ültetnek (7 éves), Paksi Benedek Elek Óvoda Hétszínvirág Tagóvoda
7. Kovács Lilla Leila: Lepke (7 éves), Paksi Benedek Elek Óvoda Hétszínvirág Tagóvoda
8. Völgyi Léna: Vizsgálódás nagyítóval (6 éves), Százhalombatta, Pitypangos Óvoda
9. Erdei Petra: Madáretetés (6 éves) Dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda
10. Mandusic Luca: Zöldszívesek szemetet szednek (7 éves), Pilismarót
11. Dunai Bálint: Zöldek országa (6 éves), Budapest
12. Retek Krisztián: Zöldszíves vízvizsgálat (12 éves), Pomáz
Dicséretben részesülnek:
1. Balogh Bálint (9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
2. Benyó Alexa Zoé (9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
3. Keszler Cintia(9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
4. Péter Dorka(9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
5. Péntek Kitti(9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
6. Szilárd Lia Edina(9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
7. Tóth Tamara (6 éves), Paksi Benedek Elek Óvoda Hétszínvirág Tagóvoda
8. Madarasi Mira Maja 6 éves), Paksi Benedek Elek Óvoda Hétszínvirág Tagóvoda
9. Kiss Hanga (6 éves), Százhalombatta, Pitypangos Óvoda
10. Matos Bianka (6 éves), Százhalombatta, Pitypangos Óvoda
11. Németh Noémi (6 éves), Százhalombatta, Pitypangos Óvoda
12. Parásó Zétény (6 éves), Százhalombatta, Pitypangos Óvoda
13. Szabó Zoé (6 éves), Százhalombatta, Pitypangos Óvoda
14. Vidóczy Marcell (6 éves), Százhalombatta, Pitypangos Óvoda
15. Bernáth Csaba (6 éves) Dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda
16. Krajnyák Vivien (6 éves) Dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda
17. Csuti Gábor (6 éves) Dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda


Plakát:
– Nagy Krisztina Kamilla: Kertünk gondozása (9 éves), Debrecen, Benedek Elek Általános Iskola
– Retek Krisztián: Zöldszíves vízvizsgálat (14 éves), Pomáz, 1989.

Zöld szívesként az életem…

…én mire emlékszem az ovis éveimből?

Nos, elég sok mindenre, mivel nagyon meghatározó szerepet játszott az életemben ez a szakasz (főként az óvónénieimnek köszönhetően), de szerintem ezzel mindenki így van. Itt tanultam meg, hogy hogyan kell helyesen fogni a ceruzát, a hónapok nevét sorban, és még sorolhatnám. De még több (sajnos nem mindenkinek) alapvető dolgot itt tanultam meg. És ez nagyban köszönhető az óvoda ,,zöld szíves” címének. Mivel enélkül nem hiszem, hogy megvalósulhatott volna az a sok madárgyűrűzés (amit nem lát minden nap az ember!) a sok kirándulás a szabadban. Persze a madarakat is etettük minden télen, adtunk nekik magvakat, madárkalácsot, ahogyan most is. Valamint az állatokat megismertük részletesen (ami ma is könnyíti a biológiaóráimat), de ez nem merült ki ennyiben. Megtanultunk fogat mosni úgy, hogy a lehető legkevesebb víz vesszen kárba. Elsajátíthattuk a felelős állattartás alapjait, mert a csoportunkban teknősök és halak is voltak. Mindenfelé voltak növények az udvaron, és a hátuljában remélem, hogy még mindig ott áll a madaras tábla, amin lemértük, hogy milyen madárnak felelsz meg fesztávolság alapján, de a legnagyobbat, a gólyát soha nem érte el senki. Csak a visszalátogató ovisok, de az más… Igen, mindig visszajött egy csomó régebbi zöld szíves, mert ahogyan én is, szerettek ide járni. És ez a hely olyan ismeretekkel látott el, ami mai napig nagyon hasznos. Például a zöld szívesek 10 pontját még mindig betartom, úgy, hogy észre sem veszem, mert a 4 év alatt úgy megtanultam, hogy már megszokásból így viselkedek. Sőt, nem egyszer volt olyan, amikor az osztálytársaimmal mi, zöld szívesek szóltunk rá a többiekre, hogy ne tépjék le a fa leveleit. Volt egy igazolványunk, ami igazándiból nem azért volt, hogy érezzük, hogy zöld szívesek vagyunk, mert ezt mindig is éreztük. Ez csak azért volt, hogy úgymond bebizonyítsuk, hogy tényleg azok vagyunk. Mert erre büszkék lehetünk. És azok is voltunk/vagyunk valamennyien, én úgy gondolom. És az egyik legfontosabb: ballagásunkkor kaptunk egy facsemetét. Személy szerint én virágos kőrist, ami azóta az udvarban nő és nő. Már sokkal magasabb nálam, aminek nagyon örülök, mert volt egy-két olyan tél, amit én biztosan nem bírtam volna ki csupaszon! És majdnem minden évben tájékoztatjuk óvó nénimet a fa és az én állapotomról. És még mindig tudják, ki vagyok, még mindig szívesen fogadnak!

Pécsi Nóra Paks

A Zöld Szív megalapításának 30 éves évfordulóját tavasszal ünnepeljük!

30 éves lesz a Zöld SzívKedves Zöldszívesek! Kedves Barátaink!

A Zöld Szív megalapításának 30 éves évfordulóját jövő tavasszal ünnepeljük. A felkészülést már most elkezdtük, és erre kérünk benneteket is!

Kérjük, segítsetek felkutatni az egykori zöldszíveseket és hívjátok meg őket is a központi ünnepségre, mely úgy, mint az első alkalommal, most is Pomázon lesz, a művelődési házban, 2019. március 23-án, szombaton, 11-16 óráig.

Jó hír, hogy megújult a Zöld Szív honlapja: http://zoldsziv.hu

Itt tekinthetitek meg az éves programtervet, melynek összeállításánál figyelembe vettük a ti javaslataitokat is. Fogadjátok szeretettel!

Zöldszíves szeretettel:
Orgoványi Anikó és Victor András

Orgoványi Anikó A Zöld Szív titka – Igaz mese a Zöld Szívről

Minden szívben lakik valamiféle titok. Van, amelyik rejtélyes és örök, de van nyílt és tiszta, megismerésre váró. Ilyen a ZÖLD SZÍV titka is, melyet szívesen feltárok most előttetek.

Orgoványi Anikó - A Zöld Szív titkaA zöldszívűség veleszületett tulajdonsága az embernek. Minden gyermekben megvan születése pillanatában, s ha hagyják, meg is marad élete végéig. Rácsodálkozik mindenre, ami elé kerül, legyen az földigiliszta, gömbölyűre kopott kavics vagy útszéli bogáncs. Sajnos sok felnőtt mindent elkövetne azért, hogy kiirtsa gyermekéből ezt a tulajdonságot. Ha egy kisgyermek álmélkodva fordul egy elébe került növény vagy állat felé, ráripakodnak: „Vigyázz a dongó csíp, agyon kell csapni, a bogár csúnya, rá kell taposni. A csalán szúr, a fű befogja a tiszta ruhádat. Ne nyúlj hozzá, gyere onnan, hagyd békén!” Így megy ez egészen addig, amíg a gyermek félni kezd az állatoktól és a mező növényeitől. Hacsak nem oly erős benne a zöldszívűség, hogy enged a kíváncsiságnak.

Így történt ez velem is, amikor nagyapám magával vitt a szántóföldre, ha náluk vendégeskedtem. Ilyenkor mindig kitalált nekem valami foglalatosságot, hogy elüssem az időt. Szedjem össze a krumplibogarakat és hordjam őket az árokpartra, őrizzem gondosan a kis szürke vadnyulat, melyet egy szekérnyomban találtunk, majd miután megnéztünk, sorsára hagytuk, vagy fonjam be a kukoricababák haját, ne kócolja őket a szél. Így kezdődött békapásztorságom is. Két éves lehettem, amikor nagyapám kezembe nyomott egy jókora botot, hogy azzal terelgessem a szántás szélére a rögök között bukdácsoló varangyokat. Ennek a napnak az élménye kitörölhetetlenül vésődött nyiladozó értelmembe. Leggyakrabban használt kifejezéseim egyike lett a béka szó. „Békaszép” lett, ami tetszett, „békajó” ami jó, születésnapomra békát kértem ajándékba és könyvet. Vonzódásom e gyöngyszemű, rücskös bőrű lényekhez a mai napig megmaradt. Barátra is akadtam közöttük – Imre, a barna varangy két nyáron át, nap mint nap a szobám sarkában töltötte az éjszakát. Reggelente nagyanyám kisöpörte onnan, de esténként őkegyelme újra visszataccsogott.  Végül mamám megelégelve a dolgot, szemétlapátra tessékelte hű lovagomat és áthajította a szomszéd kertjébe.

Hódolóm elvesztése után hamarosan új társaságra leltem. A virágoskert fölött feszülő ruhaszárító dróton acélkéken csillogó szitakötő-csapat sütkérezett. Szerettem volna közelről is megszemlélni őket. Óvatosan nyújtottam az ujjam a zsinór felé és hozzáértem egyikük lábához. Érintésemre először arrébb lépett, de végül elfogadta felkínált barátságomat, s az ujjam hegyére telepedett. Bizalmát elnyerve bátran sétálgathattam most már vele. Nyár végére úgy vártak rám az én szitakötőim a reggeli napsütésben, mint róka a kishercegre, s elég volt felemelni az ujjam a magasba, máris rátelepedett valamelyikük.

De nemcsak az állatok bűvöltek el sokféleségükkel. Az árokpart növényei legalább ennyire elszórakoztattak. Mivel valódi nevét csak kevésnek ismertem, ezért magam kereszteltem el őket levelük, viráguk, termésük vagy illatuk után. Így lett a pásztortáska százszívkarú-karó, a kígyószisz szőröstorkú csengettyű, a tátika fecsegő-csacsogó szöcskecsipesz. A legkiválóbbakat gyomfejedelemségem tagjai sorába emeltem, s napi látogatásaim alkalmával az elsők között üdvözöltem őket. Pipacshercegnő pipiskedve fogadta köszönésem, Búzavirág kékherceg épp csak bólintott, Pitypang, a parókás kancellár mélyen hajbókolt, Beléndek, az udvari-bolond mindig megnevettetett. Csak Kamilla doktor nem ért rá soha társalogni velem, elfoglalta őt a réti nép gyógyítása.

Oly természetesnek tűnt számomra ez a valós mesevilág, hogy fel sem tételeztem azt, hogy létezhet másfajta világszemlélet is. Az első csalódás az iskolában ért, amikor gyűjteményt kellett készíteni növényekből és rovarokból. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy elpusztítsam kis barátaimat csupán azért, hogy mint valami múzeumi tárgyak porosodjanak az iskola sötét szertárában. Borzongva néztem társaim gyűjteményeit: a gyökerestől felragasztott, elszáradt vadvirágokat, de még inkább a gombostűre felnyársalt szerencsétlen rovarokat, melyek között, többek gyűjteményében ott merevedett az ezüstszárnyú szitakötő.

Ezután sokat hallottam az emberről, aki óriás. Képes megfordítani a folyók irányát, elhordani a hegyeket, és gyárak füstjével írni az égre. Képes legyőzni a természetet. Értetlenül néztem ezt a fordított világot, de a felnőtteknek mindenre volt magyarázatuk, így be kellet látnom, hogy az én látásmódom gyerekes még, tehát komolytalan. Felnőtté válásom során évekig vártam, hogy gondolkodásom beérik végre, s én is a józan ésszerűség üvegén át látom majd a környezetem, de hiába vártam erre a fordulatra. Megértő társakra akkor leltem, amikor tanítani kezdtem. A gyerekek új hitet öntöttek belém. Rájöttem, ők ugyanúgy látják a világot, mint én, meglátják az apró részletekben rejlő szépséget is. Újult erővel vágtunk neki a természet felfedezésének. Kijártunk a patakpartra vadvirágot rajzolni, megtanítottam őket is a rovarszelídítés tudományára – nagy öröm, amikor a szöcske, sáska az ujjunkra kapaszkodik, a lepke a fejünkre száll! Mentettünk békaporontyokat a száradó pocsolyából és eltévedt facsemetét a kocsiút közepéről. Védelmünk alá vettük a közeli patakot, megtisztítottuk medrét a szeméttől. Kedvenc rétünket megmentettük a felszántástól, a rajta lévő hatalmas fűzfát a pusztulástól. A fák fejedelmének neveztük őt el, s valahányszor elmegyünk mellette, főhajtással kérünk tőle bebocsátást a természetbe. Ezeken a tapasztalatokon felbuzdulva elhatároztam, hogy megkeresem a hasonlóan érző és gondolkodó embereket, éljenek bárhol is a világon. 1989 nyarán újságcikkek formájában hirdettem meg a ZÖLD SZÍV Ifjúsági Természetvédő Mozgalmat. A zöld szín a természet színét, a szív az érzelmi megközelítést, a mosolygó arc a gyerekeket jelképezi.

Megdobbant a ZÖLD SZÍV. Minden rezdülése a természet iránti szeretetünket, együttérzésünket hirdeti. Aggódásunkat a védtelen növényekért és állatokért. A levegő, a víz, a talaj tisztaságáért. Szeretnénk, ha nem lennének letarolt erdők, kibetonozott patakmedrek, mérgezett vizű folyók. Nem lennének feltűzött lepkék, gallérprémnek nevelt rókák, szennyvízbe fulladt halak, olajba ragadt madarak. Az ember lelkiismeretének felélesztésére törekszünk. Kívánjuk, hogy minden zöldszíves gyermek tisztában legyen a Föld és az ember világegyetemben elfoglalt helyével. Szeretettel és alázattal forduljon a természet valamennyi létezője felé, legyen az kőszikla, útszéli gyom vagy akár károsként megbélyegzett állat. S ahogy a lezúduló patakvíz helyébe új vízcseppek jönnek, a lehulló levelek helyén friss hajtások nőnek, így a felnövekvő zöldszívesek helyébe is újabb kicsik lépnek. Szeretnénk nekik továbbadni a zöldszívűség titkát, az érintetlen területek fenséges vadságában, a vadvirágok szabadságában, a szabadon élő állatok méltóságában, s a világ egésze iránt érzett szeretetünkben.