Category Archive Szelíd természetjárás

Zöldszíves kirándulás Orgoványi Anikóval, Pomázi Mátyás Király Általános Iskola 2.b

A Szurdokban jártunk a pomázi Mátyás Király Általános Iskola 2. b osztályával. Sok szép élményben volt részünk. Megvizsgáltuk a patak vizét, zöldszíves játékokat játszottunk, fákkal, lepkékkel, szarvasbogarakkal ismerkedtünk. Vidám nyarat, jó pihenést kívánok a gyerekeknek és a pedagógusoknak! Szeptemberben folytatjuk!

Orgoványi Anikó

Zöldszíves erdőjárás a volt óvodásainkkal 2022. október

Hagyományainkhoz híven idén októberben ismét meghívtuk az idén elballagott volt Hétszínvirág Óvodás zöldszíves gyermekeinket. A cél az volt, hogy a gyerekekkel felidézzük az Indián tábort, újból bejárjuk a Kápolna-dombi kiserdőt. Közben összehasonlítjuk a kora nyári erdőt az őszi arcával és a szülőket is megismertetjük Dunaharaszti kincseivel, értékeivel.

A meghívókat elküldtük a sárga, zöld, türkiz, világoszöld és narancssárga csoportokba.

A gyerekeket és szüleiket a Szilágyi Lovasudvar előtt vártuk. Gyerekek és felnőttek több mint negyvenen érkeztek meg. Nagy volt a találkozás öröme, a családok és óvónénik egyaránt örültek a viszontlátásnak.

Miután elindultunk a gyerekek folyamatosan felidézték a táborban tanultakat, emlékeztek a növényekre, az útvonalra. Az erdőpedagógiai módszerekkel, játékokkal ismerkedtek az erdő növényeivel, állataival és felidézték a szelíd természetjárásról tapasztaltakat. Tobozt és makkot gyűjtöttek, mókusos játékot játszottak és képet is készítettek az ott talált és már a természet által elengedett növényi részekből. A szülők is rácsodálkoztak a hely szépségére, a gyermekek tudására, és arra, hogy mennyi játék beleférhet egy erdei kirándulásba. A vissszajelzések arra utaltak, hogy ezek után máskor is kilátogatnak a Kápolna dombra.

Jókedvű, kötetlen délelőttöt töltöttünk együtt és végre megölelgethettük volt ovisainkat, hiszen aki egyszer „Hétszines” lesz, az örökre az is marad.

Indián tábor, zöldszíves indiánok Dunaharaszti természeti értékei között

Indián tábor a Hétszínvirág Óvodában

https://www.dunaharasztihetszinviragovoda.hu/www-dunaharasztihetszinviragovoda-hu-ovodank-programjai-masolata/

Hagyományainkhoz híven az idei évben is megrendeztük az indián tábort. Ezen a héten minden nagycsoportos gyermek “indiánná” változott, melyet több hetes ráhangolódás, felkészülés előzött meg.
Az ovisok megismerkedtek az indiánok népcsoportjával: hol és hogyan éltek, mit viseltek, mit ettek, mivel töltötték a szabadidejüket, milyen kapcsolatban voltak a természettel stb. Minden gyermek saját indiánpólót festett, indián nevet választott.
Mivel az indiánok törzsekben éltek, a táborozó csoportok is törzsekké váltak, törzsi nevet választottak maguknak, és beavatási szertartáson vettek részt (tüzes vizet ittak, békepipát szívtak). Az így alakult törzsek, az Apacsok, a Sziúk, a Tűzmadarak, a Csikaszók és a Navahók egy egész héten át rótták a hegyeket, völgyeket, betörték a vadlovat, szelték a Duna vizét, bölényre vadásztak, a Helytörténeti múzeumban megtekinthették az indiánok életét bemutató kiállítást… Útjuk során, a törzsfőnökök (óvónénik) segítségével rengeteg ismerettel gazdagodtak az őket körülvevő növény és állatvilágról. Zöld Szíves szemlélettel barangolták be Dunaharaszti természeti kincseit, megismerve a Zöld Szív 10 pontját.
Az indiánok minden nap visszatértek táborhelyükre az óvodába és ebéd után a földön pihenve enyhítettek útjaik fáradtságán. Egy kis pihenés után a fák árnyékában a saját készítésű indiánsátorban hűsöltek, íjjal célbalövést, labdával célbadobást gyakoroltak, s igény szerint kézműveskedhettek.
A hét folyamán teljesítették a Zöld Szívesek 7 próbáját és kiérdemelték, hogy Zöld Tündér igazi Zöld Szívesekké avassa őket. Ezt egy eskütétellel erősítették meg és átvehették megérdemelt Zöld Szíves igazolványaikat.
Akiknek köszönettel tartozunk:
Szilágyi Anikónak és a Szilágyi Lovasudvarnak az egész heti lovaglás biztosításáért, azért amilyen kedvesen és figyelmesen vezették be gyermekeinket a lovak világába.
Gál Tímeának az egész heti finom péksüteményért, amivel a kis indiánok éhségét csillapítottuk
Rónai Jánosnak, aki a vadvizen kalauzolta motorcsónakjával indiánjainkat
Helytörténeti múzeumnak, ahol megismerhettük az indiánok eszközeit, életmódját, szokásaikat, és a  szülők támogatását, hogy a kért eszközökkel támogatták táborunk sikerességét.

Zöldszíves túra a Dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda Nevelőtestületével

Pomáz, Holdvilágárok 2022. május 22.

Túra a Holdvilágárokba? Ugrás a mélyvízbe egy óvoda egész nevelőtestületének?
Bevállalósak ezek a dunaharaszti óvónénik! – gondoltam, amikor megtudtam, hogy a kínálati „étlap” lehetőségei közül éppen ezt a kihívásokkal teli programot választottátok. Nosza, rajta, csak az időjárás legyen kegyes hozzánk, úgy, mint azt a több évtizedes zöldszíves
tapasztalatunk alapján megszokhattuk.

Szakadó esőre ébredtem a túra napjának reggelén. Májusi eső aranyat ér, de igazán várhatott volna még egy napot! Aggodalommal néztünk egymásra a túrasegítőkkel, és már szőttük is a B tervet, lelkünk mélyén remélve azonban, hogy mégsem lesz szükség rá.
A buszra felszállva már érzékeltem, hogy a hangulattal nem lesz gond, időjárás ide vagy oda. Csupa kedves arc mosolygott rám. A helyszínre érve az eső is elállt. A túra első részén még sáros, csúszós volt az út. Sok helyen kereszteztük a patak útját, de a mederben lévő kövek,
deszkák, vastag faágak segítségével ezt is megoldottuk.

Hamarosan elérkeztünk a Domini forráshoz, ahol friss vízzel tölthettük meg a kulacsainkat. A táj egyre vadregényesebbé vált.
Hatalmas sziklák torlaszolták el a patakmedret, és a talajerózió következtében a fák vastag tartógyökerei is láthatóvá váltak. A szurdokvölgybe érve a földtörténet is kirajzolódott előttünk. Vulkánkitörésről árulkodik a kőzet anyagát kitevő andezittufa, vagyis a vulkáni hamu, mely vastag iszaprétegben rakódott le az őskori tenger aljára. A felsőbb szinten a vulkanikus bombákkal (breccsákkal) teleszórt réteg szintén intenzív vulkáni működésről tanúskodik. Ebbe a rétegbe vájtak be több barlangot valamikor még az ókorban, s ezek közül az Y barlangba be is sétáltunk. Ezután következett a túra egyik legizgalmasabb része, a létra megmászása. Ezen a 15 méter magas, a sziklafalba rögzített fém létrán való felmászás valóban kihívást jelents ezen a sáros bakancsok sem könnyítettek.

Az út elején mindössze öten-hatan jelentkeztek a megmászására, a helyszínen azonban fordult az arány, mert menet
közben sokaknak megjött a bátorsága. Jól döntött, aki felmászott, mert itt várt minket az út leglátványosabb része, a kb. húsz méter magas, kézzel kifaragott sziklafal, és a mélyén húzódó beavató barlang, melynek a bejáratát láthattuk. A fal felszínén jól kivehetőek a kultikus céllal készült kaptár kövek, valamint a négy vörös sáv, amit valamilyen módszerrel elődeink beleitattak a kőzetbe. Tovább sétálva az erdei ösvényen, megálltunk egy kivágott fa rönkjénél, melyet zöld szív alakban körbenőttek a sarjai. Körülötte kézen fogva kört
alkottunk, és elénekeltük a „Koszorú, koszorú” kezdetű dalt, az egykori fa-anya tiszteletére, mely még holtában is képes az életadásra. Tovább haladva szemügyre vettük egy a régiségben kifaragott merülő medence töredékét, és a mellette kivehető lépcsősort. Izgalmas megtapasztalni a régmúlt máig megmaradt emlékeit. Ezután kényelmesen haladtunk lefelé madárcsicsergéstől zengő tavaszi erdőben, miközben az elől haladókkal folyamatosan mentettük az útról a csigákat, és különféle bogarakat. Az erdei útról egy kis kitérővel egy napsütötte, virágos rétre értünk, ahol a pilisi hegyek koszorújának látványára csodálkoztunk rá. Felszabadulva az izgalmak szorításából, miszerint szerencsésen túlvagyunk a túra nehezén,
játékos jókedvünkben legurultunk a lejtőn. Először egyesével, majd ketten-ketten összekapaszkodva, végül egy hatos láncot alkotva gurultunk a lejtőn. Látványunktól még a nap is felkacagott, és még az óvodások is kedvet kaptak volna!
Mindannyiotoknak gratulálok, hogy ezt az élménytúrát felvállaltátok. Ügyesek, bátrak és érdeklődőek voltatok. Köszönöm a szervezőknek, Beának és Andinak, hogy kedvet csináltak nektek a részvételhez. Köszönöm a segítőinknek, Katona Endrének és Dr. Gyöngyösi Józsefnek, hogy támogatóan mellettünk álltak. Remélem, mindenkinek kellemes
emlékként marad meg ez a kihívásokkal teli túra. Ha szeretnétek, gyertek máskor is, egy következő útvonalra!

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei között

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei között2012. május 19-én a Hétszínvirág Tagóvoda Fehér csoportos zöldszíves gyerekei felkerekedtek, hogy megismerjék Dunaharaszti természeti kincseit, a tavasz ékszereit, a vadon élő virágokat. Mi harasztiak büszkén mondhatjuk el, hogy nekünk még vannak olyan területeink, ahol viszonylag zavartalan körülmények között élhet egymás mellett a vadnövény- és állatvilág. Óvodánk gyermekei a Föld Napja alkalmából már megkapták zöldszíves tagsági igazolványukat, amely bizonyítja, hogy kiállták a zöldszívesek hétpróbáját, a Zöld Szív országos ifjúsági természetvédő mozgalom méltó tagjai, a természetre vigyáznak és óvják azt.

Reggel 9-kor gyülekeztünk. Közel ötvenen indultunk első felfedezésre váró területünkre, az Alsónémedi-árok turjánvidékére. Útközben az autókból nyulat, őzikét pillanthattunk meg, majd kócsagokat vettünk észre, előkerültek a fényképezőgépek, messzelátók. Bár mindannyian harasztiak voltunk, ezt a területet senki sem ismerte. Első dolgunk volt köszönteni a természetet, majd a gyerekek elmondták szüleiknek, hogyan viselkednek a zöldszívesek a természetben, milyen szabályokat kell betartanunk.

  1. A zöldszívesek nem gyűjtik, tépik a természet kincseit, lehajolnak hozzá és úgy gyönyörködnek benne.
  2. A természet csendjét nem zavarják meg.
  3. Szemetet, oda nem illő dolgot nem hagynak maguk után.

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei közöttEzek után elkezdődött a “virágvadászat”. A családi csapatok egy-egy ott élő virág fényképét kapták meg, feladatuk az volt, hogy kutassák fel azt a lápréten, és ha megtalálták jelezzenek, hogy közösen beazonosíthassuk. A réten így megismerhettünk közel húsz féle virágot, melyek között volt elterjedtebb, közönségesebb, de voltak védett fajok is, például kormos csáté, vagy az orchidea félék közé tartozó szunyoglábú bibircsvirág, mocsári kosbor?

A rét a mai gyerekek számára akár lehetett volna egy “ingerszegény” terület is, hiszen sehol egy kalandpálya, egy mászóka vagy egyéb mesterséges kalandforrás. a természet azonban lehetőséget adott a lecsendesedésre, elmélyülésre, rácsodálkozásra, az illatok és a táj szépségének befogadására. Magunk is csodálkoztunk, hogy ezen a nem túl nagy területen több, mint két órát töltöttünk el úgy, hogy észre sem vettük, hogy elszaladt az idő.

Utunkat ezek után a Kápolna domb felé vettük, hiszen itt is várt még ránk számtalan szép virág, illetve az erdő. Megérkezésünk után ismét kiosztottuk a megismerésre váró virágok fényképeit. Lelkes kutatás után, itt is megismerkedhettünk 16 féle virággal, többek között a fokozottan védZölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei közöttett, nem túl látványos, de annál értékesebb csikófarkkal, a szártalan csüdfűvel és a – már elvirágzott, de leveléről felismerhető – pusztai meténggel. Kerestük a homoki nőszirom leveleit is, de nem találtuk. Sajnos lehet, hogy igaz az, amit felháborodva hallottunk: valaki kiásta e védett növény akkor nyíló példányait. A Kápolna domb gyepes területe kiemelten gazdag vadvirágokban, ezért sajnálattal vettük észre, hogy a hajdanán helyi védelemben részesült gyepes területet beültették oda nem illő tujákkal, fenyőfélékkel. Sajnos ez a mesterséges “parkosítás” felboríthatja az itt élő gyep természetes társulásait és kiszoríthat számos itt honos növényfajt.

Kirándulásunk következő célpontja az erdő volt. Előző este természetben lebomló papírcsíkokkal jelöltem meg a fákat, hogy el ne tévesszük az útvonalat, és eljussunk az árvalányhajas, gyepes területekig. Az erdőben szintén felfedezhettünk épp akkor nyíló virágokat. Az erdő igazi vadregényes, nyomkövető kaland helyszínévé változott. Ahogy a dal mondja, “Árkon-bokron által, háton hátizsákkal” elérkeztünk az árvalányhajas tisztásra. Itt a védett pusztai árvalányhaj, illetve a – szintén védett – homoki árvalányhaj is megtalálható. A látvány szépsége önmagáért beszélt. Nem sokkal arrébb megtaláltuk a védett báránypirosító, illetve homoki varjúháj állományait. Több település büszke lenne, ha ilyen gyönyörű árvalányhajas területtel rendelkezne. A túrát piknikezés követte. szülők, gyerekek egyaránt csodálkoztak, hogy ilyen gyönyörű területek találhatóak csupán egy karnyújtásnyira tőlünk, amely tökéletes lehetőséget kínál egy hétvégi pár órás sétára, kirándulásra, feltöltődésre.

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei közöttTöbben megjegyezték, ide még biztosan visszatérnek. Pihenés után, egy kitaposott ösvényen folytattuk tovább túránkat, amikoris szomorúan tapasztalhattuk meg, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Parki Igazgatóság által is nyilvántartott, védett árvalányhaj, bunkós hagyma, illetve homoki fátyolvirág legnagyobb élőhelye mára sivataggá változott. Az itt élő értékes gyepes területet teljesen elpusztították és úgy tudjuk, egy részét ki is vonták az erdőművelési ágazatból. Kíváncsian várjuk, mi lesz ennek a nem is olyan régen még természetvédelmi szempontból igen értékes területnek a sorsa, vajon mi készül a helyén. Túránkat egy rövid séta után, a Kápolna domb túloldalán fejeztük be. Az erdő a maga szépségével, vadregényes hangulatával, igen tartalmas élmények átélésére adott lehetőséget felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Pedagógiai szempontból szintén páratlan, kimeríthetetlen lehetőségeket kínál a tanárok, nevelők számára.

Ma már szinte divat “zöldnek” lenni, de – véleményem szerint – ehhez nem elég aggódni az Atlanti Óceán „egészségéért”, illetve félelemmel figyelni a távoli jéghegyek olvadását. A Zöld Szív jelszava: Gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan. Vagyis teremtsünk kapcsolatot a helyi élővilággal, ismerjük meg, legyünk büszkék rá és – ameddig csak lehet – óvjuk meg a természetes élőhelyeket.

A kirándulás megszervezéséhez nyújtott felbecsülhetetlen szakmai segítségéért ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Sziráki Györgynek, a Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmúzeológusának, a helyi természet kiváló ismerőjének és Miszlainé Imolának, a Hunyadi János Általános iskola biológia szakos tanárnőjének, aki szintén segítette a kirándulás szakmai sikerét.

Mester Andrea óvónő