Monthly Archive 2014-07-29

ByZöld Szív ITM

Felvidéki túra Rákóczi fejedelem nyomában 2014. június 27-29.

Kitörő örömmel üdvözöltük egymást június 27-én, péntek reggel Budapesten, a Hősök terénél lévő Homokóránál. Olyan jó volt újra találkozni! Fiatal, energikus buszvezetőnk Lator Zsolt feltessékelt minket a járgányára, s már indultunk is a három napos túránkra. Délelőtt 11 óra tájban megérkeztünk Sárospatakra, a Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumába, ahol elfoglaltuk helyünket, majd ebédelni indultunk az V. András étterembe, ahol finom ebéddel vártak minket. Ezután felkerekedtünk, hogy felderítsük magunknak a történelmi város nevezetességeit.

A sárospataki Rákóczi vár szépsége és történelmi kisugárzása elbűvölt mindannyiunkat. A várat Perényi Péter koronaőr építtette 1534-1542-ig. Itt kötött házasságot Balassi Bálint Dobó Krisztinával. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd Lorántffy Zsuzsanna örökölte meg a várat, mely 1616-ban az I. Rákóczi Györggyel kötött házassága révén a Rákócziak birtokába került. (Az ő dédunokájuk lett később II. Rákóczi Ferenc.) Az ifjú pár lelkes építkezésbe kezdett, s az évek során szépen felújította, korszerűsítette a várat. 1647-ben épült meg a kifinomult ízlésre valló, késő-reneszánsz stílusú Lorántffy lodzsa is. A vár Sub Rosa saroktermében kezdődött a XVII. sz. közepén a Wesselényi-féle összeesküvés. Az idők során aztán, hol a császári katonaság, hol a kuruc felkelők kezén volt a vár, majd miután Thököly Imre kuruc csapatai felszabadították a várost, II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, s 1708-ban ide hívta össze az országgyűlést. Nem véletlenül írta Petőfi Sándor a városban járva: “E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáznak a magyar forradalmak oroszlánjai.”

A városban sétálva megemlékeztünk Szent Erzsébetről, aki II. András király és Gertrudis királyné házasságából itt született. Sétánk során ellátogattunk az 1531-ben alapított református kollégiumhoz, amelynek falai között tanított például 1650-1654-ig a haladó szellemű pedagógus, Comenius is, Lorántffy Zsuzsanna meghívására. Az iskola fennállása során nem kisebb hírességek tanultak itt egykoron, mint pl. Bessenyei György, Fáy András, Gárdonyi Géza, Kossuth Lajos, Tompa Mihály vagy Móricz Zsigmond. A városnézés befejeztével visszatértünk az V. András étterembe vacsorázni, majd a kollégium épületében gyűltünk össze egy kis esti éneklésre, borozgatásra.

Másnap kedves barátunk, Lendvai György csatlakozott hozzánk, aki helyi ismerete révén vállalkozott az aznapi kalauzolásunkra. Reggeli után busszal indultunk Sátoraljaújhelyre, ahol kaptatós túra során megnéztük a Szárhegyen felállított Magyar Kálváriát. A 14 stációból álló emlékművet 1936-ban avatták fel a trianoni határozat következtében elcsatolt 38 magyar város emlékére.  A 345 m magas hegytetőre érve a Szent Koronát idéző Szent István kápolna zárja az együttest. A feltárulkozó gyönyörű panoráma feledtette velünk a hegymászás fáradalmait. Utunk ezután a határ túloldalára eső Borsi várába vezetett, ahol 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc, Felsővadászi I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona gyermekeként. Miután megkoszorúztuk a szobrát, Orgoványi Anikó elszavalta „Rákóczi Fejedelemhez” című versét, a múzeum jelenlegi gondnoka, Kázmér István pedig őszinte lelkesedéstől fűtött tárlatvezetést tartott nekünk.

Kassán a Szent Erzsébet dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona szarkofágját. Megható, hogy egy sírban fekszik anya és fia, sőt még a fejedelem egyik fia, József is. A kriptában található szomszédos sírok is a fejedelemhez hű bujdosók földi maradványait rejtik, például itt alussza örök álmát gróf Bercsényi Miklós és felesége is. A városban építették fel a fejdelem rodostói házának mását, annak eredeti bútorzatával, mely nagy részét egykor Rákóczi saját kezével készítette. Városnéző sétánk során felkerestük Márai Sándor író szobrát és egykori lakóházát. A nap végén visszaindultunk Sárospatakra, ahol vacsoránk elköltése után a szálláshelyünkön összeültünk, és baráti beszélgetés során ki-ki beszámolt zöldszíves tevékenységéről.

Harmadik nap a reggeli után felkerekedtünk, és Tokajra utaztunk, sétáltunk a belvárosban, megnéztük a tokaji múzeumot, majd jóféle tokaji borokat vásároltunk egy helyi termelőtől. A Tisza és a Bodrog találkozásánál fekvő Bonchidai Csárdában ebédeltünk. Utunk zárásaként a bodrogkeresztúri Dereszlai pince több száz éves rejtek labirintusát derítettük fel, majd végigkóstolgattuk a pincészet finomabbnál finomabb tokaji borait. Igen jó hangulatban intettünk búcsút Tokaj hegyaljának, s vettük az irányt hazafelé. Jövőre Sukoróra látogatunk el, Viza Tiborné Mariann és Komlósi Lászlóné Zsuzsa meghívására. Élvezetes nyarat, jó pihenést kívánok mindannyiuknak!

Zöldszíves szeretettel:
Orgoványi Anikó

Scroll UpScroll Up