Nagyszerűen sikerült a zöldszíves pedagógusok mezőberényi szakmai találkozója.
A helyiek körültekintő szervezésének, mindenre kiterjedő figyelmességének, valamint a résztvevők élénk érdeklődésének és interaktív közreműködésének köszönhetően tartalmas, színvonalas, változatos és igen színes volt a három napos program. Már a találkozásunk is örömteli volt, amikor október 15-én, pénteken befutott vonatunk Mezőberénybe, és az állomáson a berényi zöldszíves csoport vezetője, Falatyné Berkesi Márta várt bennünket. Rendkívül megörültünk a személyes találkozásnak! Márti első lépésként bemutatta nekünk a matuzsálemi tölgyfákat, amiket a zöldszívesek örökbe fogadtak. (Sajnos éppen a legöregebb áldozatul esett az állomás felújítási munkálatainak.)
Elfoglaltuk szállásunkat a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola kollégiumában, majd iskolalátogatása indultunk. Mivel tanítási időben voltunk még, betekintést nyerhettünk az egyes osztályok életébe. Kedves meglepetésként hatott ránk a kis- és nagydiákok részéről egyaránt tapasztalt lelkes köszönés: „Erős vár a mi Istenünk!” Az iskola minden szögletéből sugárzott a szeretetteljes hangulat, a harmónia, az egymásra figyelés. Jóleső érzéssel indultunk városi sétánkra, ahol tapintható volt a kisváros történelmi múltja.
Az Orlai Petrich Soma Múzeum előkertjében Szendrei Júlia mellszobra fogadott minket, mint megtudtuk, nem véletlenül. Az épületben, az egykori Wenckheim-kastélyban kialakított leánynevelő intézetben tanult
Szendrei Júlia. Petőfi Sándor is sokat vendégeskedett a városban rokonánál, a híres festőnél, Orlai Petrich Sománál. A múzeum gyűjteményében megismerhettük Mezőberény épített és természeti értékeit, híres személyiségeit Henger Péter helytörténész és Csete Gyula szakmai vezető segítségével.
Este a kollégium halljában került sor a Zöldszíves rendezvényre. Elsőként az iskola igazgatója, Dr. Rückné Mező Györgyi köszöntötte a megjelenteket, majd Orgoványi Anikó, a Zöld Szív vezetője
köszönte meg a rendezvény befogadását. Átadta az elismerő okleveleket és a Zöld Szív cégtáblát az intézmény vezetőjének és Falatyné Berkesi Mártának, a helyi zöldszíves csoport vezetőjének. A kulturális
program során bemutatkoztak az iskola tehetséges tanulói – vers- és mesemondó kisdiákok, énekesek, hangszeres bemutatók, néptáncosok. A végén vidám hangulatú táncházzal zárult az este hivatalos része,
majd összeültünk egy baráti beszélgetésre, ahol elemeztük a Zöld Szív jelenlegi helyzetét és tervezgettük a jövőjét.
Másnap, október 16-án, szombaton a szarvasi arborétumba látogattunk el. Szelekovszki László szakvezető segítségével barangoltuk be a parkot és csodálkoztunk rá a szebbnél szebb növényekre, és az ősz változatos színeire. Külön megcsodáltuk a 35 m magas hegyi mamutfenyőt, melyet 1873-ban ültettekjelenlegi helyére, s ezzel nem csak hazánk, de Európa egyik legöregebb példánya is egyben. A park területéhez tartozó Mini Magyarország makettparkban közel száz épület kicsinyített mását csodálhattuk meg, melyek egy része az anyaország, más jelentős része a történelmi Magyarország területén áll. Sétánk végén, ragyogó napsütésben hajóra szálltunk és megcsodáltuk a Holt-Körös természeti és épített világát.
Láttunk fatörzsön sütkérező mocsári teknősöket, a kaukázusi szárnyasdiók lombsátra alatt pihenő tőkés réce családot, a horgásztanyákból kialakított hétvégi házak sorát. Az egykori Nagy-Magyarország földrajzi középpontját jelölő jelképes szélmalmot, és a Szent Korona emlékművet Szarvas Gábor Munkácsi és Kossuth díjas szobrászművész alkotását. A hajózásból az arborétumba visszatérve zuzmóvizsgálatot végeztünk Dr. Victor András irányításával. Ezután az iskola busza visszaszállított minket Mezőberénybe,
ahol az 1887-ben épült impozáns Berény Szálló éttermében elkölthettük finom vacsoránkat, nagyszerű hangulatban.
Este ismét összeültünk szakmai beszélgetésre, hol jutott eszünkbe „számtalan szebbnél-szebb gondolat” (Petőfi után szabadon.). Terveztük a 2022. évi zöldszíves szakmai találkozót, melynek rendezését a dunaharaszti Hétszínvirág óvoda vállalta. Mester Andrea, az óvoda pedagógusa beszámolt az előkészületekről, és bemutatta a „Védenc fa” adatlapot, melyet a vízvizsgálati adatlapunk mintájára dolgoztak ki. Jantnerné Oláh Ilona, a paksi Hétszínvirág Óvoda egykori vezetője is hozott ötleteket, melyet kamatoztatni fogunk a Zöld Szív 2021-2022. évi munkatervének összeállításánál.
Vasárnap reggel kerékpárokra pattantunk, és elkerekeztünk a város határain túlra, a Körös partjára. Útközben megálltunk a Petőfi emlékműnél, ahol a költő 1849. július 18-án révvel átkelt a Körösön, hogy csatlakozzon Bem tábornok erdélyi seregéhez. Kegyelettel olvastuk a tőle itt elbúcsúzó rokonának, Orlai Petrich Somának sorait: „Ekkor hagyta el költőnk örökre ábrándjainak hazáját, az általa sokszor megénekelt Alföldet.” Tovább haladva átmentünk a Kettős-Körös 1904-ben készült vashídján, mely Mezőberényt Bélmegyerrel köti össze. Hamarosan elértünk a ma már műemlékké nyilvánított szivattyútelephez, melynek megnéztük a gépészetét, és múzeumi kiállítását is.
A körgáton továbbkerekezve jutottunk el a zöldszívesek mérőpontjához, a Körös partjára. Itt a patakzsák eszközeivel vízvizsgálatot végeztünk. Megvizsgáltuk a víz színét, szagát, pH értékét, és örömmel állapítottuk meg,
hogy a folyó vize tiszta. A parton bemutattuk még az „Öröm-bánat szomszédok” című környezeti nevelési játékot, majd visszafelé vettük az irányt.
A Berény szállóban már terített asztal várt minket, s a finom ebéd
elköltése után még dalra is fakadtunk, sorra véve a békési népdalokat.
A gyönyörűen felújított mezőberényi állomáson érzékeny búcsút vettünk egymástól, azzal, hogy jövőre újra találkozunk, akkor a dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda meghívásának eleget téve.
A nagyszerű rendezvény megszervezésért hálás köszönetet mondunk a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola vezetőségének, pedagógusainak és az iskola diákjainak, név szerint Dr. Rückné Mező Györgyi igazgató asszonynak, Falatyné Berkesi Mártának, a zöldszíves csoport vezetőjének és kolléganőinek, Braun Péterné Kristóf Viktóriának, Csávás Adélnak, Huszák Andreának, az alsós munkaközösség valamennyi tagjának, és Olej János gondnok úrnak.
Zöldszíves szeretettel: Orgoványi Anikó
