Fekete-Vadászi Erika a heol.hu és a Heves Megyei Hírlap újságírója a 90-es évek vége, kétezres évek eleje között volt zöldszíves a feldebrői általános iskolában, ahol Kovács Sándorné Ági néni vezette a Zöld Szív csoportot. “Rengeteg tudást adott, eljutottunk országos találkozókra, kirándultunk, sok szép helyen megfordultunk a Zöld Szívnek hála.” Az ő írását közöljük ami a heol.hu oldalon jelent meg ez év májusában.

A napokban előkerült egy több mint húszéves televíziós felvétel, amin még általános iskolás koromban szerepelek. ( ttps://nava.hu/id/2354042/ 34 perc körül)

Az országos Zöld Szív mozgalomhoz csatlakoztunk, volt egy maroknyi csapatunk, amellyel lelkesen védtük a természetet. Akkoriban a falunk határában lévő löszfalnál gyurgyalagok fészkeltek, s tanárunk vezetésével célul tűztük ki, hogy megvédjük a színes tollasokat a méhészektől, ezért jött ki forgatni hozzánk a tv. A gyurgyalagok egyik kedvenc táplálékául a méhek szolgálnak, érhető tehát, hogy ezek a madarak nem örvendenek népszerűségnek azok körében, akik mézkészítésből próbáltak megélni. Nagypapám is közéjük tartozott, több kaptára is volt, s míg ő szidta a méhészmadarakat, addig én védeni próbáltam őket. Felsorakoztattam az érveket, s végül abban maradtunk, papa odébb viszi a kaptárakat, s megígérte, nem bántja a védenceimet. Óriási sikerként könyveltem ezt el. 

Ahogy visszanéztem a tévéfelvételt, előjöttek az emlékek. Nagyon lelkes zöld szívesek voltunk. Szemetet szedtünk, örömmel oldottuk meg a legkülönbözőbb feladatokat, sok szép helyre eljutottunk a csapattal, és versenyeket is nyertünk. Emlékszem, amikor felhős fotópályázatot hirdettek, órákig kémleltem az eget, hogy a legszebb „vattacukrot” kapjam lencsevégre. Még most is érzem, milyen megnyugtató volt. Másoknak is tetszettek a képeim, annyira, hogy felállhattam a dobogóra az eredményhirdetéskor. 

Nagyon sok időt töltöttünk a természetben a környezetvédő csoportunkkal. Nem kellett rohannunk és kapkodnunk, nem foglalt le minket a mobiltelefonunk, mivel még nem volt. Egyszerűen csak figyeltük a minket körülvevő világot, és nagyon élveztük. 

Az okostelefonok világában a mai gyerekek már lehet, másképp állnának ehhez, de mi akkor nem nyűgként gondoltunk rá, nem untuk halálra magunkat, amikor a könyveket bújtuk, hogy bővítsük a versenyekhez szükséges tudásunkat. Szívesen töltöttük ezzel a délutánjainkat, és lelkesen jártuk a természetet is. Egyszerűen jó volt zöld szívesnek lenni. 

Remélem, manapság is vannak még ilyen mozgalmak, és nem csak a kütyük foglalják le a gyerekeket, mert jobb ilyenekre visszaemlékezni felnőttként, mint arra, hogy egész nap a telefont nyomkodták. 

Az eredeti cikk itt olvasható:https://www.heol.hu/helyi-kozelet/2023/05/zold-sziv