A Türkiz csoport kalandjai
Képzeljétek, meglátogattuk öreg barátunkat, a Dunát, hogy megnézzük, mi változott tavasz óta…
A kirándulás során az ősz jeleivel nem találkoztunk, cserébe sok növényt felismertünk. Persze, azért volt köztük újdonság is. Láttunk például békalencsét, sást, gombát, madárberkenyét, vadszőlőt, borostyánt, akácfát, és az indián táborban árnyékot adó fűzfához is elsétáltunk.
A partra érve vadkacsák üdvözöltek minket, aztán – ahogy tavasszal is csináltuk – megvizsgáltuk a víz minőségét.
Ehhez palackokba merítettünk vizet és a „patakzsák” – már ismert – eszközeit használtuk. Volt benne hőmérő, tölcsér, vatta, kémcső, amik segítségével megállapítottuk, hogy sokkal tisztább volt, mint az előző alkalommal.
A halak is jobban érzik magukat így!
Ezután egy kicsit tovább sétáltunk a parton, hátha felfedezünk más érdekességet is. Így is volt: az egyik horgász bácsi furcsa hangot adott ki valamiféle „puttyogó” nevű eszközzel. Az óvó nénik azt mondták, ezzel csalogatják elő a vízben élő harcsákat. Végül pedig néhány hattyú kívánt nekünk jó utat.
Viszontlátásra, Duna!
Gratulálok, az idő is kegyes volt hozzátok, kívánok még sok szép és hasznos együtt töltött időt nektek. Ölelés. Rádi Rózsa