Tag Archive Zöldszíves csoportok

Zöld szívesként az életem…

…én mire emlékszem az ovis éveimből?

Nos, elég sok mindenre, mivel nagyon meghatározó szerepet játszott az életemben ez a szakasz (főként az óvónénieimnek köszönhetően), de szerintem ezzel mindenki így van. Itt tanultam meg, hogy hogyan kell helyesen fogni a ceruzát, a hónapok nevét sorban, és még sorolhatnám. De még több (sajnos nem mindenkinek) alapvető dolgot itt tanultam meg. És ez nagyban köszönhető az óvoda ,,zöld szíves” címének. Mivel enélkül nem hiszem, hogy megvalósulhatott volna az a sok madárgyűrűzés (amit nem lát minden nap az ember!) a sok kirándulás a szabadban. Persze a madarakat is etettük minden télen, adtunk nekik magvakat, madárkalácsot, ahogyan most is. Valamint az állatokat megismertük részletesen (ami ma is könnyíti a biológiaóráimat), de ez nem merült ki ennyiben. Megtanultunk fogat mosni úgy, hogy a lehető legkevesebb víz vesszen kárba. Elsajátíthattuk a felelős állattartás alapjait, mert a csoportunkban teknősök és halak is voltak. Mindenfelé voltak növények az udvaron, és a hátuljában remélem, hogy még mindig ott áll a madaras tábla, amin lemértük, hogy milyen madárnak felelsz meg fesztávolság alapján, de a legnagyobbat, a gólyát soha nem érte el senki. Csak a visszalátogató ovisok, de az más… Igen, mindig visszajött egy csomó régebbi zöld szíves, mert ahogyan én is, szerettek ide járni. És ez a hely olyan ismeretekkel látott el, ami mai napig nagyon hasznos. Például a zöld szívesek 10 pontját még mindig betartom, úgy, hogy észre sem veszem, mert a 4 év alatt úgy megtanultam, hogy már megszokásból így viselkedek. Sőt, nem egyszer volt olyan, amikor az osztálytársaimmal mi, zöld szívesek szóltunk rá a többiekre, hogy ne tépjék le a fa leveleit. Volt egy igazolványunk, ami igazándiból nem azért volt, hogy érezzük, hogy zöld szívesek vagyunk, mert ezt mindig is éreztük. Ez csak azért volt, hogy úgymond bebizonyítsuk, hogy tényleg azok vagyunk. Mert erre büszkék lehetünk. És azok is voltunk/vagyunk valamennyien, én úgy gondolom. És az egyik legfontosabb: ballagásunkkor kaptunk egy facsemetét. Személy szerint én virágos kőrist, ami azóta az udvarban nő és nő. Már sokkal magasabb nálam, aminek nagyon örülök, mert volt egy-két olyan tél, amit én biztosan nem bírtam volna ki csupaszon! És majdnem minden évben tájékoztatjuk óvó nénimet a fa és az én állapotomról. És még mindig tudják, ki vagyok, még mindig szívesen fogadnak!

Pécsi Nóra Paks

A Zöld Szív képekben

A Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom  országos működésű egyesület, 1989-ben alakult Pomázon. Alapítója és elnöke Orgoványi Anikó környezeti nevelő, képzőművész. Az egyesület fennállása alatt környezeti nevelő mozgalommá nőtte ki magát. Célja a gyermekek és fiatalok környezeti szemléletformálása, természetszeretetre, környezetvédelemre, környezeti értékeink megóvására, valamint kulturális örökségünk védelmére történő nevelése. Sajátossága, hogy a tudomány és művészet egyenrangúságát hirdeti. A zöldszíves csoportokat lelkes pedagógusok irányítják az életkori sajátosságoknak megfelelően, az óvodai, az általános és középiskolai szinteken.. Az elmúlt két évtized alatt gyerekek tízezreit neveltük természet- és környezetvédővé, hagyományaikat ápolóvá, hazaszeretővé.

Vízvizsgálaton volt a dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda Türkiz csoportja

A Türkiz csoport kalandjai

Képzeljétek, meglátogattuk öreg barátunkat, a Dunát, hogy megnézzük, mi változott tavasz óta…

A kirándulás során az ősz jeleivel nem találkoztunk, cserébe sok növényt felismertünk. Persze, azért volt köztük újdonság is. Láttunk például békalencsét, sást, gombát, madárberkenyét, vadszőlőt, borostyánt, akácfát, és az indián táborban árnyékot adó fűzfához is elsétáltunk.

A partra érve vadkacsák üdvözöltek minket, aztán – ahogy tavasszal is csináltuk – megvizsgáltuk a víz minőségét.

Ehhez palackokba merítettünk vizet és a „patakzsák” – már ismert – eszközeit használtuk. Volt benne hőmérő, tölcsér, vatta, kémcső, amik segítségével megállapítottuk, hogy sokkal tisztább volt, mint az előző alkalommal.

A halak is jobban érzik magukat így!

Ezután egy kicsit tovább sétáltunk a parton, hátha felfedezünk más érdekességet is. Így is volt: az egyik horgász bácsi furcsa hangot adott ki valamiféle „puttyogó” nevű eszközzel. Az óvó nénik azt mondták, ezzel csalogatják elő a vízben élő harcsákat. Végül pedig néhány hattyú kívánt nekünk jó utat.

Viszontlátásra, Duna!

A paksi Hétszínvirág Óvoda Környezetünkért kitűntetést kapott

A paksi Hétszínvirág Óvoda “Környezetünkért” kitűntetést kapott a várostól. A Zöldszíves Óvodára mi is büszkék vagyunk. Bemutatunk néhány friss példát, milyen gazdag környezeti nevelési tevékenységet folytatnak. A képeken: bogár hotel, gilisztafarm és magoncnevelés közben láthatók a gyerekek és pedagógusok. Gratulálunk! Büszkék vagyunk rátok!

Vízvizsgálaton volt a dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda Világoszöld csoportja

Vízvizsgálaton volt a dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda Világoszöld csoportja. Miután elvégezték a vizsgálatokat,  ilyennek látták az ébredező Kis-Dunát.

Madárbarát és gyógynövény tanösvény a Dunaharaszti Hétszínvirág Óvodában

 

Ünnepélyes átadóra került sor 2017. május 11-én Madarak és fák napja alkalmából óvodánkban.

Óvodánk kertjében tanösvényeket telepítettünk, melyek keletkezésének története óvodánk Zöldszíves múltjába nyúlik vissza. Régi szokás, hagyomány nálunk a madárkarácsony mellyel advent kezdetén elkezdődik a téli madárvédelem. Az udvaron egy hatalmas adventi koszorúra madarak számára ehető díszeket készítenek a gyerekek. A gyertyagyújtás jelzi a közelgő ünnepet és a gondoskodás kezdetét. A madáretetőket és itatókat mindennap teletöltjük tavaszig és az ablakban kis székeken ágaskodva várjuk a gyerekekkel együtt a” kis vendégeket”. A zöldikék, tengelicek, széncinegék, házi és mezei verebek, a balkáni gerlék hamar megérkeznek és sajátos szokásaikat mindennap megfigyelhetjük, gyönyörködhetünk bennük. Óvodánk eresze alá tavasszal házi rozsdafarku pár fészkel már több éve.

Öt évvel ezelőtt a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület 20 éves születésnapi konferenciáján ismerkedtünk meg Lovranits Júliával a Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület oktatási munkatársával. Az ismeretségből hamar munkakapcsolat is lett.  Azóta rendszeresen jár óvodánkba madarász-ovi foglalkozásokat tartani, segíti ismereteink bővülését a madárvédelem és a természetvédelem területén. Egyesületük országos programját így ismertük meg, és tavasszal az elkötelezett munkánk elismeréseként megkaptuk a megtisztelő Madárbarát Óvoda címet. A Madárbarát mintakert, tanösvény programban való részvétel szinte természetes folytatása munkánknak, így tavaly Föld napja alkalmából “Garázsvásárt” szerveztünk szülők közreműködésével a tanösvény eszközeinek megvásárlásáért.

Idén tavasszal is gyűjtötték a csoportok a feleslegessé vált holmiaikat  “Ami nekem kacat, lehet másnak kincs” felhívásra és ezek a tárgyak az óvodánkban eladásra kerültek. A két év “garázsvásárának” bevételéből és egyéni szülői adományokból sikerült 500 000 ft értékben tanösvény szemléltető táblákat, dúc etetőket, ablaketető-itatókat, madárodukat, béka-garázst, süntanyát, mesterséges fecskefészket, forgatható szemléltető oszlopot vásárolnunk. A madárbarát tanösvényhez több szülő is csatlakozott, így a Türkiz csoport szülei madárberkenye fát ültettek az ősszel az udvarunkra, hogy ezzel is táplálékot nyújtsanak a kert madarainak.

A Világos Zöld csoport   Raben cégnél dolgozó anyukája a cég belső  pályázatán megnyerte óvodánknak a gyógynövény tanösvény elkészítését. A raklapokból készült betonkerítésre szerelt “kis-kertek” önkéntes munkával és 150 000 ft értékben valósultak meg. Az oduk és táblák szakszerű elhelyezését Júlia vezényelte, a szerelésben óvodánk lelkes szülei segédkeztek. A két éves szervezésnek, munkának a gyümölcsét már élvezik a gyerekek, a madarak és mi óvónénik, de szerettük volna ezt a példás összefogást, együttműködést méltóképpen megünnepelni.

2017. Május 11-én került sor az ünnepélyes tanösvény átadóra. A vendégek-szülők, városunk vezetői, pedagógus kollégák-beszédet hallhattak Orgoványi Anikótól a Zöld Szív Ifjúsági és Természetvédő Mozgalom vezetőjétől, Saly Erikától a Magyar Környezeti  Nevelési Egyesület veuzetőjétől, az OFI ökoiskola témafelelősétől, Bolyáki Ágnestől a Raben cég képviselőjétől, Jakus Ibolya a HVG újság felelős szerkesztőjétől a pályázat egyik elbírálójától. A tanösvény bejárását Bajor Zoltán a Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület elnöke és dr Victor András a Zöld Szív ITM vezetöségi tagja, az ELTE nyugalmazott tanára vezette.

Az ünnepséget vendéglátás zárta ahol kötetlenül beszélgethettek kollégák, szülők, szakemberek. A tanösvény létrejötte túlmutat a természetvédelmi fontosságán, pedagógiai szemléltető, cselekedtető, tapasztalatszerző lehetőségein, ugyanis óvodánk szintere volt egy olyan összefogásnak és együtt munkálkodásnak amiből még sokáig fogunk tudni építkezni a jövőben. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket minden résztvevőnek!

Zöldszíves szakmai rendezvény a Víz Világnapja alkalmából Dunaharaszti, 2016. március 18.

Tavaszi zsongás

Fészekrakás közben azt csicsergik a madarak, hogy a tavaszi zsongás felébresztette a zöldszíveseket, s mozgolódnak már itt is, ott is. Lássuk csak.


A budapesti Mikszáth Kálmán Általános Iskola diákjai Gálné Házi Beatrix tanárnő vezetésével vizsgálták a soroksári Duna-szakasz vizét. Kellemes, 16 C fokos levegő-hőmérsékletű tavaszban a víz hőfoka még csak + 4 C fokos volt! A víz színe sárgászöld, pH-ja 6,5, ami még elfogadható. A látásmélység 54 cm volt, ami azt jelenti, hogy még nem volt sok hordalék a vízben, így szépen le lehetett látni több mint fél méter mélyre. Szép, természetes lehet a mérőhelyük, mert a nádas, fűzfás parton tőkés récéket, sirályokat, sőt még szárcsákat is láttak! Gratulálunk a mérési eredményükhöz! Várjuk a folytatást. Fotókat is szívesen fogadnánk, amelyek a zöldszíves tevékenység közben készülnek.


A Budapest III. kerületi Meseerdő Óvodából eddig 202 fő új belépő jelentkezett a Zöld Szívbe. Még további jelentkezések is várhatóak, mivel az óvoda 4 épületben működik, s eddig a Váradi utcaiak és a Kerék utcaiak jelentkezése érkezett meg. Nagyon örülünk új tagjainknak! Szeretettel köszöntjük őket a zöldszívesek nagy családjában. Érezzétek jól magatokat köztünk! Reméljük, sok szép és hasznos ismerettel és élménnyel fogtok gazdagodni.


Szépen alakul a felvidéki programunk. Érkeznek az előlegek is. Aki még most kapott kedvet a csatlakozáshoz, gyorsan jelezze, mert hamarosan véglegesítjük a létszámot a rendelések miatt.


A gyulai Galbácskarti Óvoda pedagógiai portfóliójába kért tőlünk igazolást arról, hogy 17 évvel ezelőtt csatlakoztak a Zöld Szívhez. Örömmel tettünk eleget kérésüknek.


A budapesti Fekete István Általános Iskola 11 patakzsákot rendelt tőlünk. Kívánjuk, hogy a “Védjük a patakunkat!” munkafüzet és a zsákban található eszközök segítségével gazdag tapasztalatot szerezzenek a vízvizsgálataik során. Kérjük, hogy számoljanak majd be eredményeikről, élményeikről.


Mellékelve elküldjük az inkei zöldszíves gyerekek meséjét a két tölgyről. Olvassátok élvezettel!


Köszönjük, hogy már egyre többen elküdtétek az éves tagdíjat. Akik még nem tették meg, kérjük, pótolják mielőbb! Hálásan köszönjük azt is, ha az 1%-ot a Zöld Szívnek ajánljátok, s erre megkéritek ismerőseitek is.

Madárcsicsergős, napsütéses, langyos-éltető esős szép tavaszt kívánok!

Zöldszíves szeretettel: Orgoványi Anikó

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei között

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei között2012. május 19-én a Hétszínvirág Tagóvoda Fehér csoportos zöldszíves gyerekei felkerekedtek, hogy megismerjék Dunaharaszti természeti kincseit, a tavasz ékszereit, a vadon élő virágokat. Mi harasztiak büszkén mondhatjuk el, hogy nekünk még vannak olyan területeink, ahol viszonylag zavartalan körülmények között élhet egymás mellett a vadnövény- és állatvilág. Óvodánk gyermekei a Föld Napja alkalmából már megkapták zöldszíves tagsági igazolványukat, amely bizonyítja, hogy kiállták a zöldszívesek hétpróbáját, a Zöld Szív országos ifjúsági természetvédő mozgalom méltó tagjai, a természetre vigyáznak és óvják azt.

Reggel 9-kor gyülekeztünk. Közel ötvenen indultunk első felfedezésre váró területünkre, az Alsónémedi-árok turjánvidékére. Útközben az autókból nyulat, őzikét pillanthattunk meg, majd kócsagokat vettünk észre, előkerültek a fényképezőgépek, messzelátók. Bár mindannyian harasztiak voltunk, ezt a területet senki sem ismerte. Első dolgunk volt köszönteni a természetet, majd a gyerekek elmondták szüleiknek, hogyan viselkednek a zöldszívesek a természetben, milyen szabályokat kell betartanunk.

  1. A zöldszívesek nem gyűjtik, tépik a természet kincseit, lehajolnak hozzá és úgy gyönyörködnek benne.
  2. A természet csendjét nem zavarják meg.
  3. Szemetet, oda nem illő dolgot nem hagynak maguk után.

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei közöttEzek után elkezdődött a “virágvadászat”. A családi csapatok egy-egy ott élő virág fényképét kapták meg, feladatuk az volt, hogy kutassák fel azt a lápréten, és ha megtalálták jelezzenek, hogy közösen beazonosíthassuk. A réten így megismerhettünk közel húsz féle virágot, melyek között volt elterjedtebb, közönségesebb, de voltak védett fajok is, például kormos csáté, vagy az orchidea félék közé tartozó szunyoglábú bibircsvirág, mocsári kosbor?

A rét a mai gyerekek számára akár lehetett volna egy “ingerszegény” terület is, hiszen sehol egy kalandpálya, egy mászóka vagy egyéb mesterséges kalandforrás. a természet azonban lehetőséget adott a lecsendesedésre, elmélyülésre, rácsodálkozásra, az illatok és a táj szépségének befogadására. Magunk is csodálkoztunk, hogy ezen a nem túl nagy területen több, mint két órát töltöttünk el úgy, hogy észre sem vettük, hogy elszaladt az idő.

Utunkat ezek után a Kápolna domb felé vettük, hiszen itt is várt még ránk számtalan szép virág, illetve az erdő. Megérkezésünk után ismét kiosztottuk a megismerésre váró virágok fényképeit. Lelkes kutatás után, itt is megismerkedhettünk 16 féle virággal, többek között a fokozottan védZölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei közöttett, nem túl látványos, de annál értékesebb csikófarkkal, a szártalan csüdfűvel és a – már elvirágzott, de leveléről felismerhető – pusztai meténggel. Kerestük a homoki nőszirom leveleit is, de nem találtuk. Sajnos lehet, hogy igaz az, amit felháborodva hallottunk: valaki kiásta e védett növény akkor nyíló példányait. A Kápolna domb gyepes területe kiemelten gazdag vadvirágokban, ezért sajnálattal vettük észre, hogy a hajdanán helyi védelemben részesült gyepes területet beültették oda nem illő tujákkal, fenyőfélékkel. Sajnos ez a mesterséges “parkosítás” felboríthatja az itt élő gyep természetes társulásait és kiszoríthat számos itt honos növényfajt.

Kirándulásunk következő célpontja az erdő volt. Előző este természetben lebomló papírcsíkokkal jelöltem meg a fákat, hogy el ne tévesszük az útvonalat, és eljussunk az árvalányhajas, gyepes területekig. Az erdőben szintén felfedezhettünk épp akkor nyíló virágokat. Az erdő igazi vadregényes, nyomkövető kaland helyszínévé változott. Ahogy a dal mondja, “Árkon-bokron által, háton hátizsákkal” elérkeztünk az árvalányhajas tisztásra. Itt a védett pusztai árvalányhaj, illetve a – szintén védett – homoki árvalányhaj is megtalálható. A látvány szépsége önmagáért beszélt. Nem sokkal arrébb megtaláltuk a védett báránypirosító, illetve homoki varjúháj állományait. Több település büszke lenne, ha ilyen gyönyörű árvalányhajas területtel rendelkezne. A túrát piknikezés követte. szülők, gyerekek egyaránt csodálkoztak, hogy ilyen gyönyörű területek találhatóak csupán egy karnyújtásnyira tőlünk, amely tökéletes lehetőséget kínál egy hétvégi pár órás sétára, kirándulásra, feltöltődésre.

Zölszíves gyerekek Dunaharaszti természeti kincsei közöttTöbben megjegyezték, ide még biztosan visszatérnek. Pihenés után, egy kitaposott ösvényen folytattuk tovább túránkat, amikoris szomorúan tapasztalhattuk meg, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Parki Igazgatóság által is nyilvántartott, védett árvalányhaj, bunkós hagyma, illetve homoki fátyolvirág legnagyobb élőhelye mára sivataggá változott. Az itt élő értékes gyepes területet teljesen elpusztították és úgy tudjuk, egy részét ki is vonták az erdőművelési ágazatból. Kíváncsian várjuk, mi lesz ennek a nem is olyan régen még természetvédelmi szempontból igen értékes területnek a sorsa, vajon mi készül a helyén. Túránkat egy rövid séta után, a Kápolna domb túloldalán fejeztük be. Az erdő a maga szépségével, vadregényes hangulatával, igen tartalmas élmények átélésére adott lehetőséget felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Pedagógiai szempontból szintén páratlan, kimeríthetetlen lehetőségeket kínál a tanárok, nevelők számára.

Ma már szinte divat “zöldnek” lenni, de – véleményem szerint – ehhez nem elég aggódni az Atlanti Óceán „egészségéért”, illetve félelemmel figyelni a távoli jéghegyek olvadását. A Zöld Szív jelszava: Gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan. Vagyis teremtsünk kapcsolatot a helyi élővilággal, ismerjük meg, legyünk büszkék rá és – ameddig csak lehet – óvjuk meg a természetes élőhelyeket.

A kirándulás megszervezéséhez nyújtott felbecsülhetetlen szakmai segítségéért ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Sziráki Györgynek, a Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmúzeológusának, a helyi természet kiváló ismerőjének és Miszlainé Imolának, a Hunyadi János Általános iskola biológia szakos tanárnőjének, aki szintén segítette a kirándulás szakmai sikerét.

Mester Andrea óvónő