Pomáz, Holdvilágárok 2022. május 22.
Túra a Holdvilágárokba? Ugrás a mélyvízbe egy óvoda egész nevelőtestületének?
Bevállalósak ezek a dunaharaszti óvónénik! – gondoltam, amikor megtudtam, hogy a kínálati „étlap” lehetőségei közül éppen ezt a kihívásokkal teli programot választottátok. Nosza, rajta, csak az időjárás legyen kegyes hozzánk, úgy, mint azt a több évtizedes zöldszíves
tapasztalatunk alapján megszokhattuk.
Szakadó esőre ébredtem a túra napjának reggelén. Májusi eső aranyat ér, de igazán várhatott volna még egy napot! Aggodalommal néztünk egymásra a túrasegítőkkel, és már szőttük is a B tervet, lelkünk mélyén remélve azonban, hogy mégsem lesz szükség rá.
A buszra felszállva már érzékeltem, hogy a hangulattal nem lesz gond, időjárás ide vagy oda. Csupa kedves arc mosolygott rám. A helyszínre érve az eső is elállt. A túra első részén még sáros, csúszós volt az út. Sok helyen kereszteztük a patak útját, de a mederben lévő kövek,
deszkák, vastag faágak segítségével ezt is megoldottuk.
Hamarosan elérkeztünk a Domini forráshoz, ahol friss vízzel tölthettük meg a kulacsainkat. A táj egyre vadregényesebbé vált.
Hatalmas sziklák torlaszolták el a patakmedret, és a talajerózió következtében a fák vastag tartógyökerei is láthatóvá váltak. A szurdokvölgybe érve a földtörténet is kirajzolódott előttünk. Vulkánkitörésről árulkodik a kőzet anyagát kitevő andezittufa, vagyis a vulkáni hamu, mely vastag iszaprétegben rakódott le az őskori tenger aljára. A felsőbb szinten a vulkanikus bombákkal (breccsákkal) teleszórt réteg szintén intenzív vulkáni működésről tanúskodik. Ebbe a rétegbe vájtak be több barlangot valamikor még az ókorban, s ezek közül az Y barlangba be is sétáltunk. Ezután következett a túra egyik legizgalmasabb része, a létra megmászása. Ezen a 15 méter magas, a sziklafalba rögzített fém létrán való felmászás valóban kihívást jelents ezen a sáros bakancsok sem könnyítettek.
Az út elején mindössze öten-hatan jelentkeztek a megmászására, a helyszínen azonban fordult az arány, mert menet
közben sokaknak megjött a bátorsága. Jól döntött, aki felmászott, mert itt várt minket az út leglátványosabb része, a kb. húsz méter magas, kézzel kifaragott sziklafal, és a mélyén húzódó beavató barlang, melynek a bejáratát láthattuk. A fal felszínén jól kivehetőek a kultikus céllal készült kaptár kövek, valamint a négy vörös sáv, amit valamilyen módszerrel elődeink beleitattak a kőzetbe. Tovább sétálva az erdei ösvényen, megálltunk egy kivágott fa rönkjénél, melyet zöld szív alakban körbenőttek a sarjai. Körülötte kézen fogva kört
alkottunk, és elénekeltük a „Koszorú, koszorú” kezdetű dalt, az egykori fa-anya tiszteletére, mely még holtában is képes az életadásra. Tovább haladva szemügyre vettük egy a régiségben kifaragott merülő medence töredékét, és a mellette kivehető lépcsősort. Izgalmas megtapasztalni a régmúlt máig megmaradt emlékeit. Ezután kényelmesen haladtunk lefelé madárcsicsergéstől zengő tavaszi erdőben, miközben az elől haladókkal folyamatosan mentettük az útról a csigákat, és különféle bogarakat. Az erdei útról egy kis kitérővel egy napsütötte, virágos rétre értünk, ahol a pilisi hegyek koszorújának látványára csodálkoztunk rá. Felszabadulva az izgalmak szorításából, miszerint szerencsésen túlvagyunk a túra nehezén,
játékos jókedvünkben legurultunk a lejtőn. Először egyesével, majd ketten-ketten összekapaszkodva, végül egy hatos láncot alkotva gurultunk a lejtőn. Látványunktól még a nap is felkacagott, és még az óvodások is kedvet kaptak volna!
Mindannyiotoknak gratulálok, hogy ezt az élménytúrát felvállaltátok. Ügyesek, bátrak és érdeklődőek voltatok. Köszönöm a szervezőknek, Beának és Andinak, hogy kedvet csináltak nektek a részvételhez. Köszönöm a segítőinknek, Katona Endrének és Dr. Gyöngyösi Józsefnek, hogy támogatóan mellettünk álltak. Remélem, mindenkinek kellemes
emlékként marad meg ez a kihívásokkal teli túra. Ha szeretnétek, gyertek máskor is, egy következő útvonalra!