Szereti a zöldszíveseket a természet!
– Ugye milyen sokat mondtuk ezt az évek során? Most is ezt tapasztaltuk. Az előző hét hűvös napjai után gyönyörű napsütéses, meleg idő köszöntött ránk a szakmai találkozó három napja alatt. Mivel jóval kevesebben voltunk a megszokottnál, ezért a gépkocsival közlekedés mellett döntöttünk, s így rugalmasabban tudtuk szervezni a programjainkat.
2018. október 5-én, pénteken érkeztünk meg balassagyarmati szállásunkra, ahol nagyon megörültünk egymásnak. Városnéző sétánk során igencsak elcsodálkoztunk a „Legbátrabb város” szépségén. Széles utcák, szép, gondozott terek és szemet gyönyörködtető, többnyire XIX. századi nívós épületek között vezetett utunk. A Palóc Múzeumban egy lelkes muzeológus hölgy kalauzolt bennünket, aki élénk érdeklődésünket látva, még a nyitvatartási időt is bőven meghaladóan mesélt a látottakról. Este a vacsora után jókat beszélgettünk, majd vidám dalolásba fogtunk Victor András furulyaszója kíséretében.
Október 6-án, szombaton reggel Ipolytarnócra indultunk személyautókkal. Kilenc órakor a nemzeti park munkatársa várt minket a „Borókás Árok” nevű geológiai tanösvénynél, melyen végigsétálva bepillantást nyerhettünk a 23 millió évvel ezelőtti természeti világba. Megkövesedett tengeri élőlények maradványai, csigák, cápafogak, szárazföldi állatok folyóparton megmaradt nyomai kápráztattak el minket. Pedig a legnagyobb látványosság még hátra volt! A világ legnagyobb ismert, megkövült pinus-féle fáját (Pinuxylon tarnocziense) a Borókás-patak oldalában találták meg, mely meglelésekor 8 méter kerületű és közel 100 m hosszúságú volt. A fatörzs megkövesedését a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta. A terület tudományos vizsgálata 1836-ban kezdődött el Kubinyi Ferenc munkája révén. A lakosság az évek során sajnos a megkövesedett fa sok részét elhordta, de ami megmaradt belőle, az ma már védett. Az ősmaradványok után 4D-s moziban pillanthattunk bele az évmilliókkal ezelőtt élt élőlények világába, majd valós élményként sétálhattunk végig a lombkoronaszinten épített ösvényen. Gyermeki örömmel csúszkáltunk az egyszemélyes kötélpályán, végül a bükkábrányi 7 millió éves mocsárciprusokat csodálhattuk meg, a kifejezetten a bemutatásukat szolgáló csarnokban.
A nap ezzel még nem ért véget. Nógrádszakálnál a Páris patak által kivájt szurdokvölgybe tettünk kirándulást. Lenyűgöző látványban lehetett részünk a fejünk fölé magasodó sziklafalakkal, melyek a több millió évvel ezelőtt itt kanyargó folyó hordalékának és a vulkáni hamu rétegződésének eredményeként jött létre. Tovább folytatva utunkat, megálltunk Szécsényben is. Itt egy újabb csodás kisvárosban sétálhattunk. Az egykori vár felújított falai és bástyái a város szerves részét képezik, romantikus látványt nyújtva. Gyönyörű a Forgách kastély, a tűztorony, és a Ferencesek kolostora, temploma is. Szálláshelyünkre visszatérve finom vacsora fogadott minket, azután pedig igazi zöldszíves munka következett. A már előzőleg kiküldött kérdések alapján ötleteket gyűjtöttünk. Ebben nagy segítségünkre voltak Jantnerné Oláh Ili megküldött válaszai, illetve a paksi Hétszínvirág óvodájuk éves zöldszíves terve. Az este során felmerült ötleteket és javaslatokat külön dokumentumban jegyzem és küldöm el.
Október 7-én, vasárnap sem tétlenkedtünk. Az előző esti tartalmas munka után felkerekedtünk, s meg sem álltunk Hollókőig! Felsétáltunk a szépen felújított várban, és felfedeztük a pincétől a padlásig, vagyis a fegyvertártól a védőbástyák magaslatáig. Sok érdekes kiállítás mutatja be az egykori váréletet. A várlátogatást követően leereszkedtünk Ópusztaszer Ófalujába, ahol jobbra, balra bóklászva elcsábultunk egy-egy finom házi rétesre, vagy éppen borkóstolóra.
Balassagyarmatra visszatérve ismét finom, három fogásos ebéd várt bennünket. Mester Andreát, a dunaharaszti Hétszínvirág óvoda pedagógusát a Zöldszíves Nagytanács tagjává választottuk. Férje, Bakó Péter a Zöld Szív honlapjának frissítését, működtetését vállalta.
Végezetül megállapodtunk abban, hogy jövőre jubileumi találkozót szervezünk, mivel a ZÖLD SZÍV 1989-ben vagyis 30 évvel ezelőtt alakult Pomázon. Egy naposra tervezzük a találkozót, és szeretnénk, ha a jelenleg aktív tagjaink mellett, az egykori zöldszívesek – pedagógusok és a mára már felcseperedett egykori zöldszíves gyerekek is eljönnének, akár saját gyermekeikkel együtt! A helyszín és időpont tehát: Pomáz, 2019. március 24. Adjátok tovább a hírt, és gyertek, legyünk megint együtt mindannyian!
Köszönjük a segítségét mindenkinek, aki a jelen találkozó megszervezésében és lebonyolításában részt vállalt. Nagyszerűen sikerült rendezvény volt, tele szeretettel, jókedvvel, örömmel, kacagással. Jövőre veletek Pomázon! Mindenkire számítunk!
Zöldszíves szeretettel:
Orgoványi Anikó
